Forrás, 1977 (9. évfolyam, 1-12. szám)

1977 / 1. szám - MŰHELY - Bodri Ferenc: A teljes Adyért (Különvélemény Földessyről)

Hatvány Lajos: ,,Kértem Adyt, hogy engem feszélyező vers- ajánlásokat ne írjon versei fölé..

Ady Endre: „. . .az új kötetemben lesz egy vers, melyet még hat hét előtt dedikáltam neked, s így kellett maradnia...”

— az említett kötetben egy egész versciklus (Imádság csalásért) lett Hatványé.

És most a dedikációk, bár jónéhány,,vers-küldés” pamfletek céltáblája lett. Egyúttal Ady barátságának mértéke is :Szűts Dezső állítja, hogy Ady öt verset „küldött” neki (Emlékezések Ady Endréről 2.) Ady versküldéseiről először Ady Lajos írt (Ady Múzeum 2.) egy apró dolgozatot.

Földessy Gyula a hagyaték gondozóitól 1920-ban kapta az Ady-versek összkiadására szóló megbízatást. Munkához 1921-ben láthatott (időközben folyt Csinszka és Ady Lajos pere, Földessy az utóbbi oldalán), és a szerkesztés, a változatos bővítések és kényszerű elhagyások, a szövegek gondozása élete végéig hivatal volt. Közben középiskolában tanított, szívesen átérezzük és megértjük minden félelmeit: politikai harc tombolt Ady körül. A kurzus kordába szorította hivatalnokait, és 1935-től Ady Lajos lett a budapesti tankerületi főigazgató.

Az eredeti Ady-kötetek többszörös újrakiadása (1929-ben az Új Versek 9. újranyo- mata volt kapható!) és néhány mások által szerkesztett Ady-antológia (Dóczy Jenő Párkányi Norbert, Szabó Lőrinc) után 1930 márciusában jelent meg végre az Athe- naeumnál az egy kötetes „Ady -összes”, az 544 lapos. Ennek később (1934, 1942) még két kiadása volt.

„Híven közöljük Ady ajánlásait is, amennyiben ezeket a kötetekben megtartotta, vagy ott újonnan adta . . — jelzi a kötet utószavában Földessy. De a „vers-küldéseik”

sora már itt sem teljes, bár ebben a könyvben található a legtöbb dedikáció. Földessy ebben a kiadásban elhagyja az általa szerkesztett posztumusz kötet (Az utolsó hajók, 1923) folyóiratokból hírlapokból átvett és 1923-ban közölt ajánlásait. Ezeket az 1950-es kiadásban állítja helyre majd. A „hatodikban”, amely az összkiadások sorában már a tizenkettedik, és Vargha Kálmán ennek a kidásnak vitáit, hiányait reprodukálja, ebből valóban kimaradt az utóbb „visszaperelt ” nemzedék. A visszaperlésben Varga József mellett Vargha Kálmánnak nem csekély része volt, napjaink letisztult történelem-és irodalomszemléletének ugyanígy.

Valóban az 1950-es kiadásban a legkiáltóbb a hiány, hosszú az akkor „méltatlannak” ítélt „verstulajdonosok” névsora. Különösen akkor, ha náluk méltatlanabbak neve a versek fölött olvasható. Kimaradt a Vargha Kálmán által említettek mellett Fenyő Miksa neve két vers előtt, majd Fenyő Gyurkáé, Zichy István és Mariay Ödön, Lacz- kó Géza és Pintér Jenő („és társai”) neve, és mégiscsak Adyé az ítélet joga, Földessy az akkori ítélkezőkkel hiába hadakozott.

Az Athenaeum bibliapapíron kiadott Ady-összeseiből — 1936-tól három, majd 1943- tól új versbővítésekkel ismét három kiadásban — hiányzik minden dedikáció. Lédáé maradt meg az Új Versek elején. „Inkább poétikus előszó-féle, mint ajánlás” — írja a gyönyörű mondatokról valaki.

Földessy tehát csak részben mentette át az ellenforradalmi korszakon Ady barátainak és szövetségeseinek nevét; 1936-tól hat kiadásban elhagyott minden dedikációt a versek fölül. Ezt csak részben magyarázhatja e kiadások propagandisztikus jellege.

A birtokomban és használatomban levő „Ady-biblia” (belőle készültem vizsgára egykoron Vargha Kálmán elé) belső címlapján érdekes bejegyzést visel. Ismeretlen aláírással, de jól olvasható bélyegzéssel az „Engedélyezem 1945. augusztus 28. Magyar Miniszterelnökség” felirat és pecsétnyom olvasható. A sokat forgatott könyvbe magam jegyeztem be az ajánlásokat a sokféle kiadás átböngészése során, előttem a leg80