Forrás, 1977 (9. évfolyam, 1-12. szám)

1977 / 11. szám - Száz éve született Ady Endre - Beke György: Séta a bölcsőhely körül

metőkertre láthatott. Az öreg ház utcai szobájában, a sarokban rozzant ágy, az emlékezet úgy tartja számon, mint a költő szülőágyát. Az ajtó mellett vaskályha. Kábái Gábor- ék, Pásztor Mária nevelőszülei állították fel? mikor a városból meghozatták, az egész faluban kemencékben tüzeltek még. Majd a vejük, a família életét újrakezdeni kívánó Ady Lőrinc folytatja küzdelmüket az újdonságok otthonossá szelídítéséért, midőn a „hét vármegyére szóló szépséget és jóságot”, Mária kisasszonyt feleségül veszi.

Ez a két ház, a régi, rozzant és a büszkélkedő kúria immár végképp a jövőé, amely a tisztelet márványlapjaival jegyezte el magának. Minden egyéb, pajta, fa, életnyom és viaskodás eltűnt körülöttük, hogy ők jobban, azonnal előtűnjenek.

Már úgyse tagadhatom, tehát hajh, 1877. november 22-én születtem Szilágy megye Ermindszent községében, a régi Közép-Szolnok vármegyének Szatmárral határos érmelléki kis falujában ... A gyermekkoromról nem tudok nevezetesebbet mondani, minthogy koraérett, makacs, rossz kölyök voltam, de úgynevezett iskola-szemefénye .. . Bolond érzékenységet, hamar jelentkezőt hoztam magammal, hamar értettem, szerettem és szenvedtem. Gyermekkoromban a mesék igéztek meg, a verseket nem kedveltem, s a zsoltárokat könyv nélkül nehezen tanultam meg. De azért verset már írtam akkor, amikor még a nagybetűket nem ismertem . . . Hétéves koromban írtam az első versemet, Lajos öcsém egy sárbaeséséről rövid, de pompás gúnyú balladát. . . Súlyos ifjúkori bűnöm volt a poézis, lakolnom kellett érette . . .

Ady Endre: Önéletrajzok (1909, 1913).

Katica néni gyorsan előkerül a látogatók hírére. A kúria mögül jön, s ahogy ruháját igazgatja járás közben, elárulja vele, hogy most váltott öltözetet, a mi kedvünkért. Saját házacskájából jön, a telken át, amely most inkább építőtelep. Ehhez a telekhez kötődik Szabó Béláné egész élete: 1917-től 1937-ig Ady Lőrincné mellett töltötte napjait, házi mindenesként; ebben a minőségében örökölte meg a nagyasszonytól a régi házikót, a zsupfedelest.

Azt is tudja Katica néni, mit várnak tőle a vendégek. Szinte kéretlenül kezd bele az emlékekbe, amelyeket ezen a telken, az Ady-házban ötven-hatvan esztendővel ezelőtt magába szívott. Persze Ady Endre áll az emlékek középpontjában, habár nagyon kevés közöttük a Katica néni személyes élménye. 1917-től, hogy a fiatal Katica a „kúriában” megjelenik, a költő egyszer járt itthon, és csak rövid látogatásra. így idősebb Szabó Béláné főként az Ady-szülők és a szomszédság, a falu tudatában megőrződött, fel-fel- idéződő eseményeket rögzíthette. Ha Ady-kutató lennék, bizonyára sok mindent fenntartással fogadnék, tüzetesebben ellenőriznék; a filológia mindenre bizonyítékokat kíván. Én ennek az öregedő, de még mindig fürge járású és friss szellemű asszonynak a történeteiből inkább azt a hangulatot próbálom kiérezni, ami az eseményekhez, szereplőkhöz tapadt. Meglepődhetek a közvetlenségén, ahogy a ház egykori gazdáiról, szokásairól, örömeiről és haragjaikról szól. Az elébb az volt különös számomra, aki először járok Adyfalván, hogy az üres telekbe odaképzeljem az akaratos Ady Lőrinc tésurat, most még furcsább, ahogy a számomra legendás Ides, Ady Endre imádott édesanyja falusi úriasszonyi egyszerűségében, gondjaiban és félelmeiben jelenik meg Katica néni emlékezésében. Mint akármelyik más nemesasszony, aki egyik fiát jobban szerette a másiknál, tusakodott a férjével, a faluval, a világgal, és megbékélten testálta szét javait élete alkonyán. A családi ellenszenvek és rokonszenvek is tovább élnek Katica néni emlékeiben, átszivárogtak az egész falu tudatába, mintha közügy lenne az is, hogy Ady Lőrincné kinek hagyományozta a régi bútort, az új kúriát, és ki miként tartotta be a végakaratát.

4