Forrás, 1977 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1977 / 10. szám - MŰVÉSZET - Keserű Katalin: A gödöllői művésztelep és a népművészet
KRÓNIKA KOSA LÁSZLÓ NÉPÜNK TÖRTÉNELMI EMLÉKEZETE 6. Kossuth Lajos kiadta a parancsot... Úriszék, robot, dézsma, a jobbágyi függőség kérdéseiben 1848—49 hozta meg a döntést. Emléke eleven a magyar néphagyományban. Már 1850-ben megjelent a hazai sajtóban egy fölhívás, amely a 48-as dalok összegyűjtésére biztatott. Hamarosan vissza kellett vonni. Lehet azonban, hogy provokációnak szánták. Máig nem tudjuk, ki lehetett a magát Gyulán lakónak, és Apafinak nevező fölhívó. 1947-ben a századik évforduló alkalmából a magyar néprajztudomány az egész országot átfogó gyűjtőmozgalmat szervezett a forradalom és a szabadságharc hagyományainak föltárására. Az összegyűlt hatalmas dal- és prózai anyagból kiderült, hogy 1848—49 emléke az idő múlásával csak nőtt és terebélyesedett. A gyűjtés sikerét, az elbeszélések elevenségét és a dalok népszerűségét a történeti események közelsége is magyarázza. Az anyag gazdagságát kétségkívül befolyásolta, hogy a forradalom és szabadság- harc fő kérdései sok tekintetben a következő évszázad fő társadalmi és politikai kérdései maradtak, gyakran ismételten napirendre kerültek. 1848—49 sok vonásban különbözik más korszakok népi emlékezetben őrzött általános jellemzőitől. Még a kuruc hagyományoknál is nagyobb hatással volt rá a szép- irodalom, a korabeli sajtó folklorizációja, és a politikai irányzatok, amelyek ráhivatkoztak. Nem maradt fenn annyi műfajban, mint például a török idők emlékei. Leginkább dalok és rövid elbeszélések alkotják. Nincs olyan gazdagon jellemzett főalakja, mint Mátyás király vagy Rákóczi. Csodás elem sem sok tapad hozzá. Nemzetközi folklórkapcsolatai ugyancsak szegényesebbek, mert viszonylag fiatal hagyomány- anyaggal van dolgunk, amelynek nem volt ideje sok századon át csiszolódni és variá- lódni. Mégis sem korábbi, sem későbbi sorsdöntő változás és küzdelem nem hagyott olyan mély nyomot a magyar történelmi néphagyományban, mint a forradalom és szabadságharc. A száz év utáni néprajzi gyűjtés tanulsága szerint az egykori jobbágyfalvakban nagyon sok helyen tudtak arról, hogy 1848 a földesúri kötelezettségek megszűnését, a felszabadulást hozta. A nóta így emlékezik meg erről az eseményről: Ezernyolcszáznegyvennyolcba Beléptünk a szabadságba; Nem szolgáljuk már az urat, Ország-világ minden szabad! A tavaszi dicsőséges napok után hamarosan veszélybe kerültek a forradalmi vívmányok. A föllázított nemzetiségek ellen megindult az önvédelmi harc, ekkor került sor Kossuth híres alföldi toborzóútjára. Külön folklorisztikai vita fejlődött ki arról, hogy minden idők legtöbbet énekelt és legelterjedtebb tömegdala, a Kossuth-nóta hol és mikor született. Van aki Ceglédre helyezi, ahol — köztudott — legnagyobb lelkesedéssel fogadták a toborzó beszédét. Egy másik vélekedés szerint Esztergomban, egy harmadik úgy tudja, hogy Selmecbányán csendült föl először. Ma már aligha lehet pontosan eldönteni. Annyi bizonyos, hogy 1848-ban valóban énekelték, de maga a dal valószínűleg korábbi hagyományra, 18. századi magyar toborzó énekekre megy vissza. Több mint száz változatát ismerjük. Ezen kívül még mintegy hatszáz szöveg került lejegyzésre, amely Kossuthot említi toborzóként, katonai vezetőként. 93
