Forrás, 1977 (9. évfolyam, 1-12. szám)

1977 / 10. szám - MŰVÉSZET - Keserű Katalin: A gödöllői művésztelep és a népművészet

Az olvasó előtt valóban kibomlott, csakhát menteni kell az irodalomtörténészeket is, hiszen az einsteini, plancki, no meg bertalanffy tanulmányokról nem könnyű ám még történeti szemszögből sem értekezni. Nem véletlen az sem, hogy Planck vagy Einstein válogatott tanulmányait is csak néhány évvel ezelőtt adták közre magyar nyelven. A hazai természettudomány-történetírás ugyanis meglehetősen elmaradott volt a korábbi évtizedekben, illetve nem is elmaradott, hanem egyáltalán nem volt.

Hadd ne essünk mi is abba a hibába, ami miatt a történészeket elmarasztalják, hogy elfelejtkeznek az új Korunkról. Popescu ugyanis szépen emlékezik a ma szerkesztőiről, Gaál Ernőről, aki megjárta afasizmus lágereit, a tisztafejű emberről, akinek megadatottá humor oly ritka képessége; a tanáros, mégsem pedáns Rácz Győzőről, a gyökerek és hagyományok megszállottjáról; Veress Zoltánról a jeles prózaíróról, és a román irodalom rangos fordítójáról; Szilágyi Júliáról, aki századunk szövegeiből a magunk titkait betűzi ki, s Herédi Gusztávról, akinek arca barázdái, mint a fa kérge őrzik nyomát annak, amit szervesen átélt, a napok, órák múlását, az időt.

És az ő világukat tükrözi az Évkönyv utolsó nagy tematikus része, mely Beke György „Valóságirodalom az új Korunkban” című tanulmányától, Gáli Kierkegaardján és Jakó Misztótfalusiján át vezet bennünket a néprajz és néptörténet, valamint a bretterifichtei eszményi állam világába, hogy aztán Veress Dániel Rodostó emlékezetén és Szabó T. E. Attila evolúciós gondolatain át térítsen vissza bennünket az igazi szöveghez, Aradi, Molnár, Egyed és mások tanulmányaihoz. Mivelhogy ezekben nyer kifejeződést az a gondolatvilág, amely a bretteri tanulmányban így fogalmazódik meg; a szabadságot ne a korlátozottságokhoz való alkalmazkodásként, hanem a kezdeményezésekben megnyilvánuló aktivitásként fogjuk fel.

És e szabadság a tematikus szabadságot is jelenti, hogy azt a sokoldalú műveltségeszmét támogassák és építtessék fel tanulmányról-tanul- mányra, amelyet az új lap is már több évtizede követ. Mert talán ez az egyetlen olyan magyar nyelvű általános kulturális havi folyóirat, amely nem fél a kultúra egységétől, s amely nem azon vitázik, hogy létezik-e a két vagy a három kultúra, hanem egyértelmű tanúbizonyságot tesz arról, hogy kultúra csakis egy lehet, s hogy a modern műveltségeszmék alapja csakis az egy-kultúrás felfogáson alapulhat. Sem az Évkönyv, sem a folyóirat nem riad vissza a nehezebb etnográfiai, biológiai, műszaki avagy matematikai témától sem, hiszen épp ezeken át lehet eljutni a társadalomtudományok szélesebb körű értelmezéséhez. Nem véletlen az, hogy a Korunk napjaink egyik legmodernebb magyar nyelvű folyóirata, s az sem, hogy e lap címéhez oly igaz tud maradni, hiszen a Korunk valóban napjaink lapja, azé az időszaké, amely nemcsak a humaniórák világában érzi jól magát, hanem azé a sokoldalúan érdeklődő emberé, aki szívesen kalandozik a kultúra bármely területén, ha azt emberközelbe hozzák.

A félévszázados Korunk legnagyobb tette az, hogy minden időben modern tudott maradni, hogy soha nem hagyta magát az egyoldalúság felé vezettetni, hogy Közép-Európában centrikus- sága mellett kitekintést tudott adni a világ tudományos mozgalmaira is, hogy az elmúlt 50 esztendő Korunk krónikája valóban az 50 esztendő egész krónikájával felér.

A romániai magyar tudományosság már első évkönyvében bizonyította, hogy mily modern, tájékozott és sokoldalú tud lenni, hogy történeti kutatásaiban — igazolja a második évkönyv — felveszi a versenyt bármely nagy kutató közösséggel, s hogy történeti hagyományait jó irányba fejleszti tovább — ezt igazolja a harmadik évkönyv mellett a Korunk új számainak egész gondolat- világa is.

GAZDA ISTVÁN