Forrás, 1977 (9. évfolyam, 1-12. szám)

1977 / 10. szám - MŰHELY - Páskándi Géza: Modernség és hagyomány (a tanulmány befejező része)

nem vagyunk végérvényesen közönyösek, érzéketlenek, vagy született tökkelütöt- tek. A művész számára tragikusan fontos az, hogy értsék, megértsék: a befogadó számára a legritkább esetben, de inkább soha. Még senki nem halt bele, ha nem olvasta Petrarca szonettjeit, de nem egy költő és művész őrült bele a visszhangtalanságba, közönybe, értetlenségbe. Ezért mosolyogtató egy olyan lehetséges előítélet, hogy a költő szántszándékkal nem akar érthető lenni (Lehetséges olykor persze ez is, de az ilyen művész ezzel inkább eltakarni kíván valamit, esetleg éppen gondolattalan- ságát stb.),.Érthetetlen az, akinek nincs gondolata” — írtuk hajdanán. Ezen azt értettük — végletesen fogalmazva —, hogy egy követ nem lehet „megérteni”, mert a kőnek nincs gondolata, nincs benne „értelem” (célszerűség sem); ezt is mi adjuk neki emberi terveinkben, cselekvéseinkben. Gondolat tehát csak gondolathoz kapcsolódhat, értelem értelemhez, a másik jelértése az én értelmes jeleimhez. Ez az „értjük egymást” parancsolata. Az animizmus egyoldalú értés: csak én „értem” a követ, s hiszem: ő is engem.

Ám a kérdést meg is lehet fordítani: vajon a befogadónak mindig érdeke, hogy értse a művet? Akar-e mindig értő lenni? Nem sokszor előfordul, hogy azt mondja „nem értem” és ez egyszerre jelent számára kibúvót a kellemetlen „üzenet” elől (nem akarja „átvenni”), vajon szokott nyugalmának nem egérutat kínál ez a „nem értem”? A strucc,,nem látom”-ot mond, fejét földbe dugva. Ám ilyen is előfordulhat: „légy érthető nekem, hogy tudjam ellenőrizni gondolataid, mert különben azt hiszem buta vagyok vagy butának nézel, vagy azt, hogy a fejem fölött valami titkos üzenetet közvetítsz, vagyis: beavatatlanná teszel, nem avatsz be, ezért gyanakszom rád.” Mondottuk: sokszor a „nem értem” csak fedőneve, inkognitója a „nem értek egyet”-nek. Igen, az érthetőség, értelmezés útjai, igényei a történelempszichológiai szférában vizsgálandók, s ezen belül a politikai pszichológiában és kérdéseit érzékeny hozzáértéssel, sőt megértéssel kell kezelnünk. Az új iránti gyanakvás — ha jobban megnézzük — természetes gyanakvása az embernek. A megszokottból kilépni annyi, mint a biztonságot fölcserélni a bizonytalanságra, az ismertet felváltani az ismeretlenre. Meg kell azt értenünk, de nem kell vele, vagy nem mindig kell vele egyet is értenünk. A művész feladata igen sokszor éppen az, hogy új jelrendszert teremtsen, olyat, amelyre még nincs „egyezmény”. Új térképéhez az érték-rendszert is ő teremti. A művész felfedező is. Akár a tudós. Egy felfedezést sohasem érthet mindenki meg, sokszor még a szakmabeliek sem. (Lásd: tudománytörténet.)

Ha előlép egy ember, akinél lámpás van, s a többiek utána mennek a sötétben, ez utóbbiak nem mindig tudják merre járnak, de megbíznak abban, akinek lámpás van a kezében. Ehhez persze két dolog kell: a lámpás ember jó megválasztása (tehetség, tudás, tisztesség szerint), másrészt a lámpa alapos ismerete (tudnunk kell: jó lámpa). E kettő: a cél eszköze és a célra-vivő személy adhatja a bizalmat, a biztonságérzetet. Nos: a művészetben általában szintén bízni kell. A régi „csepűrágó”, „tollszár-rágó”- szemlélet elmúlt vagy elmúlóban, de olykor felváltja a „szélhámos” stb. szemlélet. Vagyis: az új utakat keresőt gyakran sarlatánnak vélik. (Lásd: Picasso s mások példája). A régi ,,penna-rágó”-ban még inkább csak jóindulatú lenézés volt, mert a művész társadalmi szerepe jóval kisebb. A „szélhámos” már veszélyesebb „epitheton ornans”, jelzi: a művészettel sokkal inkább számol a társadalom abban a korban, amelyben például az egyház tekintélye korántsem a régi. Szerencsére azonban ma már a mi társadalmunk ismeri és lényegében kikerüli, s igyekszik kikerülni ezeket a veszélyes ítélkezési módokat.

Az igazi művész nem egyszer mintegy áldozata is önnön kísérleteinek. Ady

elégett saját élete sugallta jelképeiben. Csokonai halálos játékossága életvitelére is átragad (vagy fordítva: csak így — játékosan — bírja ki életét). József Attila őrlődése

81