Forrás, 1977 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1977 / 1. szám - MŰHELY - Bodri Ferenc: A teljes Adyért (Különvélemény Földessyről)
BODRI FERENC A TELJES ADYÉRT (Különvélemény Földessyről) Molnár Ferenc: „Könnyű Adynak elhíresedni, ha ti ilyen reklámot csaptok neki!” Hatvány Lajos: „Ez igaz. De ahhoz előbb egy Ady kell, hogy aztán ilyen reklámot csaphassunk”. Felbuzgó szeretetet és örömet lobbantott a váratlan megbecsülés: Vargha Kálmán értékes tanulmánya, amelyben egykori recenzióm egyik mellékmondatának helyesbítésére vállalkozott. (Te jó ég! Olvas valaki?) Köszönöm a Szerkesztő levelét, a folyóirat állításom védelmére és igazolására sarkall: kínzó ambivalenciákat ébresztve újra Földessy Gyula (1874—1964) Adyt harcosan óvó munkássága iránt. Földessy professzort nem ismerhettem, de ismerem könyveit és tanulmányait, az ezekben rejlő és az Ady-dedikációk közlése körül is megmutatkozó szigort, sokszor kényszerrel kegyetlen szerepet. Vargha Kálmán egyetlen Ady-kiadás (1950) előzményeit feltárva védelmezi Földessyt, de a ,,vers-küldések” közlésének teljes történetére tekintve igazam lehet talán: a szerkesztő (indítékait csak sejthetem) sokszor becsülte a valóságos érdemek alatt Ady ,.címzettjeit”. Ugyanígy a lehetőségeket. Bár felelőssége mértékének megállapítása célom nem lehet. Földessy Gyula munkáját értékelték sokan (Kardos László, Komlós Aladár, Demény János, Varga József, Tiborc Zsigmond, Vargha Kálmán és mások), az én szavam inkább az olvasóé, aki nemcsak egy teljes Adyra, de egy teljes Földessyre is áhítozik. És persze Földessy ,,elhíresedéséhez és reklámjához” szükséges Földessy munkássága is. Tanítványai vagyunk sokan, akik nem ülhettek a padokban óráin és előadásain. Követői talán az ítélkezésben: kiállva mindenkor Adyért. Vitapartnerem jelenléte az egykori egyetemen ifjúságom szép emlékei közé tartozik. Vizsgáztam Vargha Kálmánnál, és éppen Adyból. Nagyra becsülöm munkáját és tanulmányait, és ha ő is így vállalja, barátok vagyunk. Megbízom értékeléseiben (hisz egykor nekem is jelest adott), de az itt közölt csak az általa említett Ady- összes (1950) körüli fejleményekre, az akkor megcsonkított ,.vers-küldésekre” vonat- kozhatik. Vargha Kálmánnak itt igaza van, és Földessy a közölt dedikációkért minden tiszteletet megérdemel. De a korábbi kiadások ilyforma vizsgálata alább olvasható: egy esztendők előtt írt dolgozatom (Ady „vers-küldései’Vői; valamelyik folyóirat szerkesztőségének fiókjában lapul) bevezetése ez. Szeretnék elfogulatlan lenni, de így látom Földessy szerepét. Az ördög ügyvédjének hálátlan szerepét mégsem szívesen vállalom. Jószándék vezet, az Ady-év vigíliáján hasonlókban bízva mondanék véleményt. Egyben bizonyos vagyok: a dedikációkkal is teljes Ady mindannyiunk számára közös ügy. Hasonlóképpen a teljes Földessy. Vargha Kálmánnal és sokakkal együtt erre áhítozunk. A Forrás szerkesztői nemkülönben, hiszen ezért adtak lehetőséget erre a szelíd vitára. Bizonnyal lesznek még véleményezők; szólok az ő érdekükben is. 77
