Forrás, 1977 (9. évfolyam, 1-12. szám)

1977 / 10. szám - MŰHELY - Páskándi Géza: Modernség és hagyomány (a tanulmány befejező része)

szegmentumból (tér-időről van szó). Kőműves Kelemenné elsőnek jön urához (leggyorsabban, mindenkit megelőzve): ő lesz az áldozat. Oidiposz kilép egy időszeletből, feledés által (elfelejti anyját, gyermekkorát): áldozattá lesz. Ha Oidiposz nem lenne „első” abban a korban, melyhez már bűn az incesztus (ha tehát ez ártatlan gyakorlat lenne): nem kellene bűnhődnie. A törvény áthágása törvény-szüntetése, változás, forradalom, új törvény hozása. Ami az egyének között a zseni, az az osztályok esetében a forradalom. A forradalom tömeg-zsenialitás.

Az első elve a kevesek elve, az időben előrefutók elve, tehát az egyénileg legtragi- kusabbak elve. „Megelőzni az időt” annyi, mint megsérteni a fejlődés bizonyos megszokott ritmusát. A tragikum idő elleni bűn, illetve a jelenidőktől bűnnek minősített.

A tragédia éppúgy, mint a ballada idő elleni vétségetvillant. A tragikus vétség idővétség tehát. Ez a ballada tehát legtragikusabbnak fogható föl, mert a sorstragédiák világa felől jön, röviddé-kopott végzet-dráma. Benne saját törvénye a törvényhozó ellen fordul, az egyezséget kötőt saját egyezsége sújtja. Benne az,.elsőség elve” kettő- ződik: az az asszony nemcsak a szakmailag első ember, a mester felesége ( a vállalkozóé) hanem elsőnek is jön. (Figyeljük meg még a vállalkozás is elsőség szinonimája). A vezető felelőssége. Az „elsőség” ugyanakkor értékesebbé teszi az áldozatot. A szűzáldozat vagy a gyermekáldozat (a véráldozat korában) értéke attól nagyobb, merthogy „zsenge idejűek”, fiatalok, vagyis: „elsők”, hogy érintetlenek, bűntelenek, első idejükben vannak. Hogy a kőművesné gyermekes asszony, ez részint a Mária-kultusz- ra utal, másrészt: az asszony gyermeke is (első idejű, zsenge) áldozattá lesz anyja elvesztése által. Az áldozat mélyén tehát idő-szemlélet lappang, az ember idő-szemlélete: már itt felfedezik, hogy az idő érték (mert értékteremtő lehetőség). Az ifjúság tehát az etikai idő-érték egysége az áldozatban. A lehetőség föláldozása. Az időt idő-áldozattal elégítik ki, egyenlítik ki: az elmúlt sok időért egy kevésidejű fiatalt adnak, aki viszont lehetőségeiben sok-idejű (öreg) lehetne. Mintha valami lappangó matematikát érznénk: az idő mindenképpen visszakapja a maga részét: idő-kiegyenlítés történik. Ez ugyanakkor idő-csere is a sok-idejűekért (öregek,fiatalok, érettek együtt) egyetlen kevés-idejűt adunk. Ez szimbolikusan egyenlíti ki az idő-különbözetet. Mert láttuk: az áldozat etikai csereforma. Egy olyan etikai szinekdokhé, amelyben a kijelölt, egyezményes „rész” képviseli az,,egészet”, az „egy a „sokat”. (A kereskedelemben a pénz ilyen gazdasági szinekdokhé-forma). Egymást segítve, kiegészítve így valósul meg tehát a gazdasági és az etikai csere-forma univerzum az „egy” és a „sok” felcserélhetősége által. Ez az érték felfedezése. A csere tehát több mint közgazdasági elv. Egyetemes. Ott van az ősköltészetben és az infomációkban is. Enélkül nem lehetséges a képviselet elve sem.

Az említett balladák szerkezetében (egyezmény-kötés, áldozat -várás, áldozat-érkezés, áldozás, a férj katarktikus fájdalma, illetve bizonyos változatokban a beiktatott átmeneti és kötő-részek— pl. az egyezség megszegést stb.) igazi drámai struktúrát tapogathatunk ki.

Végzet-ballada tehát (nem véletlenül görög eredetű), míg mások inkább szociálisak, a társadalmi egyenetlenségektől, az osztályharc családi formáitól terhesek. Ám az idővétség ez utóbbiakban is jelen van: hiszen, ha a gazdag fiút nem engedik, hogy elvegye a szegény lányt, s ők halál árán is akarják, ez azt jelenti, hogy egy olyan időszegmentumba léptek, amely még nincs itt: a jövőbe, az előítéletnélküliségbe. Előrefutottak vágyaikkal. (Rómeó és Júlia vágyaikkal „előzik meg” korukat.) De csak akkor igaz ez, ha az időt nem választjuk el a fejlődés gondolatától.

Láttuk, hogy a modernség, illetve a „régiség” mindig bizonyos formában megütközött. Az „ismételni” és „nem-ismételni” elve összecsap. A „másként élni” és „nemmásként élni” princípiumai. A statikus idő és a dinamikus idő-szemléletek. Csakhogy:

76