Forrás, 1977 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1977 / 10. szám - MŰHELY - Páskándi Géza: Modernség és hagyomány (a tanulmány befejező része)
sohasem lehet úgy „nem-ismételni” hogy egyidejűleg semmit se ismételjünk. A lényeges ismétlése új mellékesekkel jár és a mellékesek ismétlése új lényegessel. Egészen kisarkítva erről van szó. A reneszánsz nem a saját kora előtti közvetlen hagyományokat választja: nem ezt utánozza. A túl közeli nem lehet eszmény. Ám közben valamit mégis utánoznia kell: antik művészetet. (Pontosabban: impulzust kap tőle, amiből öntörvényű művészi világot teremt.) Megfigyelhető tendencia, hogy mindig inkább a régebbi korok művészetét, gondolatait tesszük mimezisz tárgyává, mert ezek etikailag-eszmeileg veszélytelenebbek, ezért jól beépíthetők az új eszmékbe. A közvetlen múltat, a nem-túl-régi előzményt nem szeretjük utánozni, mert új eszméinkhez túlságosan közel vannak és félreértésekre adhatnak okot. Vagy az epigonság vagy az eszmei ,,megfertőzöttség” látszatát kelthetik. Az előzmény kompromittált. A közvetlen előzménytől való irtózás foka persze elsősorban attól függ, hogy a társadalmi változások radikális vagy csak felszínesebb, hogy a ,.váltás” viszonylag békés vagy éles, esetleg véres. A felszínesebb változások esetében a közvetlen múlt (közelmúlt) folytatása lehetséges, enyhe átmenetekkel. A saját közvetlen hagyomány előli kitérés sokszor a más országbeli hagyomány utánzása által történik. A görögség kultúráját azért merte utánozni a római szellem, mert részint győztesek voltak, amazok pedig leigázottak, másrészt nekik a harci és egyéb civilizáción, a jogon stb. kívül egyebük nem igen van (pl. művészet,filozófia). Ugyanakkor a rómaiak részéről kellő optimizmusra, önbizalomra volt szükség, hogy átvették az önmaguk számára veszélytelennek tartott görög kultúrát. (Az amerikai kultúra kialakulása részben hasonlít ehhez a római átvételhez.Csak míg a rómaiban a főszerepet a hódítás játssza, addig emiatt a pénz, a megvásárlás, a kecsegtető lehetőségek kínál- kozása jelentik az európai-amerikai kulturális tranzakció alapját.) Arról nem is beszélve, hogy e korokra az epigon-kultúra fogalmát használni enyhe anakronizmus lenne. A római úgy veszi el a görög kultúráját, hogyan jószágait is: szinte zsákmányolt kultúra, vagyis: ebben az átvételben a római jogi szemlélet is benne van (a szerzett javakról, az elbiroklásról). Nincs kizárva tehát, hogy a római ezt a szerzett kultúrát éppúgy a maga elidegeníthetetlen tulajdonának vélte, mint a háborúban szerzett anyagi javakat, mint a rabszolgákat stb. Feszélyezettség e korban ilyesmiért nincs. A kultúrát valami dologinak tartó szemlélet ez. Ez azt is jelenti, hogy a saját „kultúra” és a saját „szakrális” kapcsolatát nem érzik vagy nem kellően érzik. Nem érzik, hogy a kultúra a saját történelem szellemi verejtéke. Az a kultúrakisajátítás (római módra) ugyanakkor a kultúrák átvehetőségét, deformálhatóságát, továbbfejleszthetőségét is bizonyítja. Erre újabb példát mutatnék. Ebben a szemléletben elképzelhetők az egyetemes és annak variánsai. (Ne feledjük: a római katolicizmus is egyetemességre tör később.) Ott viszont,ahol az,,epigonság” rosszalló, tiltózöngéjű, akár naiv módon is, az eredendőség (eredetiség) az eszmény. (Az megint más, hogy ez utóbbi történelmileg mennyire viszonylagos.) Ahol az eredetiség az úr, ott mind a kultúra szakrális vonásai, mint az egyéniség (sajátos történelmi jelleg) bizonyos tisztelete fejlettebbek. Azért tekinthető a római antik „világpolgárnak” mert elsősorban nem azt becsüli, amit ő maga alakított ki, hanem azt, amit már kialakítva megszerzett. A „kész értékekbe” való belehelyezkedés egyszerre jelent kényelmet (hiszen a római praktikus), és azt is: felismeri, minek neki alacsonyabb értékekkel bajlódni, amikor a magasabb érték készen a rendelkezésére áll. Felfedezi (a gyakorlatban), hogy át lehet ugrani a kulturális fejlődés bizonyos szakaszait, nem kell átmenni minden előző, alacsonyabb fokon. Magasabbról is lehet építkezni. (Lásd: Lenin elméletét a kapitalizmus útjára később lépett országokról. Művészettörténeti példák: a dél-amerikai modern építészet nem lehetett vol77
