Forrás, 1977 (9. évfolyam, 1-12. szám)

1977 / 10. szám - MŰHELY - Lét és küldetés (Beszélgetés Jócsik Lajossal - Az interjút készítette: Hatvani Dániel)

Jóval később, az első bécsi döntés után engem, mint leszerelt cseh katonát adtak át a visszacsatolt területen levő Érsekújvár új hatóságainak. Három nap után letartóztattak, s a kihallgatások sora után rendőri felügyelet alá helyeztek. Minden második nap a megyeházán kellett jelentkeznem, hogy nem szöktem meg és élek. Ez az állapot a katonai közigazgatás fönnállásáig tartott, tehát 1938 decemberéig. Aztán beállt a szabad mozgás Budapest felé, s minden barátom azt tanácsolta: amilyen gyorsan csak tudok, jöjjek Pestre. Szót fogadtam. Cikkírásos tengődések után a népi írók köréhez csapódtam, szinte önkéntelenül. Erdei, Darvas, Veres Péter köre fogadott, azzal az újságírói lehetőséggel együtt, amelyet akkor Püski Sándor próbált szervezni és fönntartani könyvek és hetilapok kiadásában. Ez idő tájt történt, hogy a Kelet Népét, melyet addig Szabó Pál szerkesztett, s tőlem is közölt néhány tanulmányt, cikket, átvette Móricz Zsigmond, aki — eltávolodván a Nyugattól — a publicitástól is eléggé elesett. 1940 decemberében kapok egy meghívót néhány sorral, amelynek az volt a tartalma, hogy ha érdekel a Kelet Népe sorsa, akkor erre és erre az időpontra menjek el a Pannónia Kávéházba, s ott találtam az akkori irodalomnak a pásztorbotos elméit: Illyés Gyulát, Kassák Lajost, Németh Lászlót, Veres Pétert, jelen voltak a szociográfusok, emlékezetem szerint Erdei, Darvas és még többen. Zsiga bácsi ezen az összejövetelen elénk tárta a Kelet Népe sorsát, nyíltan megmondván azt, hogy amikor Szabó Páltól átvette a lapot, azt gondolta: az egész magyar szellemiség és haladó fiatalság odasereglik a Kelet Népe köré, mint a kurucok a zászlók alá, hallván a tárogató hívó szavát. Sajnos, erre nem került sor — be kell látnia. Most tehát azért hívott össze bennünket, hogy adjunk néki tanácsot: mit tegyen. „Hejh, mitévő légyek?” — lehetne mondani a kuruc dallal. Hosszú vita keletkezett, sok jó tanács hangzott el a szerkesztés dolgát illetően. S végtére Illyés Gyula javallottá néki azt, hogy a legfontosabbnak azt látná, ha volna valaki, aki összekötő kapocs lenne eleven mozgásával a főszerkesztő és a munkatársak között, mert Zsiga bácsitól azt nem lehet kívánni, már korára való tekintettel sem, hogy cikkek után szaladgáljon, s tárgyaljon megírandó témákról, és a többi. Ellenben ajánlana valakit, aki szerinte azért is jó, mert az érdeklődése nem egyoldalú, hanem általánosabb. Segédszerkesztőnek melléje engem ajánlott. A jelenlevők elfogadták a javaslatot, s így kerültem én az egész gyülekezet nevében, mint annak delegáltja segédszerkesztő gyanánt Zsiga bácsi mellé. Az ott eltöltött idő nagyszerű volt, mert közeles közelről láttam Zsiga bácsi munkáját, tulajdonképpen írói és publicisztikai technológiáját. Erőmhöz és képességeimhez mérten kivettem a részem abban, hogy eleven kontaktust tartsak a lap írógárdájával. Segítettem cikkeket megbeszélni, ötleteket vetettem föl — ezek közül rengeteget elfogadott Zsiga bácsi. Arra törekedtem, hogy amennyire lehet, közép-európai jellegét domborítsuk a lapnak. Fölhozom például azt, hogy amikor egy alkalommal Erdélyben járt, akkor a lap középső kettős oldalán hoztam cseh, szlovák, horvát, szerb versfordításokat magyarok mellett. Amikor Zsiga bácsi megkapta, meglátta, fölkiáltott, hogy ez egy Duna-medencei virágoskert. Amikor nagy kőrútjára indult Kolozsvárra, követként előrementem az érkezését előkészíteni. Mivel a kolozsváriakat korábbról ismertem, tudtam kapcsolatokat szerezni, jártam Koós Károlynál,Szent- imreinél, megismerkedtem Tamási Áronnal. Szoros barátságba kerültem Szilágyi And-, rással, aki nemrég írta Új pásztor című könyvét, s ezt még Párizsból hoztam haza. mivel a Mond kiadásában jelent meg, s Bölöni Györgytől kaptam ajándékba. Előfordult, hogy Zsiga bácsit a nagy munkalendület otthon tartotta, olyankor kijártam hozzá Leányfaluba, kéziratokat vittem-hoztam, tárgyaltunk, tanácskoztunk, vitatkoztunk.

Ilyen tárgyalások, vitatatkozások során a valóságirodalomhoz hogyan viszonyult a Kelet Népe, az ilyen jellegű írásoknak mennyire adott helyet?

69