Forrás, 1977 (9. évfolyam, 1-12. szám)

1977 / 10. szám - MŰHELY - Lét és küldetés (Beszélgetés Jócsik Lajossal - Az interjút készítette: Hatvani Dániel)

A technológiai témához annyit, hogy amikor beléptem hozzá az első napon, az asztalán két egyforma spirálfüzet hevert. Az egyik gyűrött volt, nyilván a használat miatt, a másik vadonatúj. Ez utóbbit fölemelte, s azt mondta. „Ez a jegyzetkönyved, amibe mindent, de mindent föl kell jegyezni, mert a valóság furcsa dolog. Ha nem rögzíti az ember, a gyarló emlékezettel nem éleszthető föl.” Tudjuk a vele kapcsolatban megjelent értékelő munkákból, hogy tulajdonképpen szociográfiát művelt. Elfelejtettem mondani a nagy indítást: 1926-ban A Mi Lapunk márciusi számába a prágai Szent-György Kör megrendelésére írta meg a Gyalogolni jó című cikkét, ami a gyaloglásnak, tehát a szociográfiai technológia alapjának a frissességét jelenítette meg gyönyörűen. A gyaloglásról később sem mondott le, hiszen ha tehette, úton volt, járt és szárnyalt, de a cikkeiben földolgozott élmények hamvasak maradtak. Egy nagy nehézsége volt a lapnak: a viszonylag közepes terjedelemben elvi, elméleti cikket, mindenfajta témájú, gazdasági, szervezeti, szociológiai írást akart közölni együtt, s ez egy olyan gyakorlott főszerkesztő számára is, mint ő, nem volt könnyű bravúr. Ezen segíteni kellett, mert a Kelet Népe hatása nehezen akart kibontakozni, hiszen minden területre egyszerre akart hatni, s ugyanabban a számban. Ezért kettéválasztottuk a lapot, mégpedig úgy, hogy kétszer jelentettük meg, elsején és hó közepén, s oly módon, hogy váltakozva az egyik szám tisztán szépirodalmi, a másik szám pedig valóságirodalmi, szociográfiai, szociológiai, elméleti lap legyen. Ez a szétválasztás hasznosnak bizonyult, mert az irodalmi és művészeti hatást és a szociológiainak mondható összhatást külön-külön adagolta. Ez a szerkesztői fogás önmagában is érdeklődést szított a lap körül. Az irodalomra gyakorolt hatását illetően itt csak annyit, hogy kiket vonzott maga köré. Szívesen forgolódott tájékunkon a korán elhunyt Sümegi- Tóth Tivadar, aki ha megmarad, nagyobb formátumot futott volna, szívesen dolgozott Erdei, írta a tanulmányait, Darvas József is írt a lapba, s nem kellett sokat kapacitálni. A legtermékenyebb író Németh László volt; óriási regényrészieteket, tanulmányokat írt, számára majdnem szűknek bizonyult a Kelet Népe egy-egy száma. Veres Péter is terjengősen írt a lapba, bár nem olyan serénységgel, mint Németh László.

Az I945 utáni időkben részt vett a felvidéki magyarság áttelepítésében. Ez tapasztalatok özönével „ajándékozta” meg. Az itt szerzett tapasztalatokat a történelem tette kikerülhetetlenné. Megírásukkal adósnak érzi-é magát?

írói felelősségérzetem azt diktálja, hogy a kérdésben érintettek összefoglalásával, avagy megírásával tényleg adós vagyok, s nem múlhatok ki a világból anélkül, hogy emlékeimet és följegyzéseimet föl ne dolgozzam és le ne zárjam ezt a kérdést úgy magam mint mások számára. Úgy érzem azonban, várni kell ezzel a problémával. Megmondom, miért. Ennek az egész témának a lezárásánál hihetetlen mértékben szóhoz jut az idő. Bizonyítékaim is vannak erre. Az áttelepítés bizonyos egyenlőtlenséggel indult, mégpedig úgy, hogy Csehszlovákiában kijelölték az áttelepítendőket, Magyar- országon szabadon jelentkezhetett mindenki, aki innen Szlovákiába akart áttelepülni. Ebben az egyenlőtlenségben bizonyos számbeli eltérések is keletkeztek, s ezért innét sokkal kevesebben mentek el új életet próbálni Csehszlovákiában, mint amennyit ott összeírtak a kitelepítésre. Az összeírás megközelíti a kétszázezres számot. Kormány- biztos koromban Dastich tábornok, katonai attasé, kíséretével megjelent nálam, s átadta azok lajstromait, akiket Csehszlovákia a kitelepítésre kijelölt. Ezek a lajstromok valahol megvannak, valamelyik minisztérium pincéjében porosodnak-nyugszanak, de ezeket egyszer életre kellene kelteni. Azt is látni kell, hogy a két ország viszonya a fölszabadulás utáni korszakban nem volt valami barátságos; rengeteg, a múltból származó félreértés és ellenségeskedés lobbant fel itt is, ott is, ami aztán a szocialista kibontakozással együtt lohadt és kialudt. Ezt mutatja az, hogy az áttelepítésre kijelöltek száma körülbelül egynegyedére olvadt le. Az áttelepítés végül is40—50ezer főt érintett.

70