Forrás, 1977 (9. évfolyam, 1-12. szám)

1977 / 10. szám - MŰHELY - Lét és küldetés (Beszélgetés Jócsik Lajossal - Az interjút készítette: Hatvani Dániel)

rográd, visszakozási lehetőséget is magában rejtett. Holott nyilvánvaló: a falut is a szocialista fejlődés útjára kell állítani, amerre az egész társadalom halad. így láttuk mi ezt 1931-ben, a Sarló kongresszusán, melynek anyagát nagyon szép jegyzőkönyvben foglaltuk össze. Kiterjesztettük nemzetiségi koncepciónkat az egész Duna-medencei összefogásra. Ennek előzményeként a Sarló kongresszusát a Tvorba részéről meglátogatta Julius Fuőik, s föl is szólalt. Hatás és hullámverés, amit a Sarló keltett, nemcsak a DAV vizeire terjedt ki, de Fucik jóvoltávól a Tvorbáig, a cseh nyelvű kommunista folyóiratig hullámzott. Elmondhatom, a nemzetiségi kérdésről olyan kristálytiszta, gyémántvilágosságú szocialista összefoglalót azóta sem olvastam, mint amit Julius Fuöik produkált a fölszólalásában, a Sarló kongresszusán. De mivel mozgalmilag a Sarló utolsó nagy cselekedete az1931-es pozsonyi kongresszus volt, s a magyarországi szociográfia lehetőségei körülbeül 5—6 esztendővel később kezdtek beérni, így a kölcsönhatás magyarországi vonatkozásban korlátozott jellegű maradt. De ez sem lebecsülendő a 30-as évek első felének forrongó időszakában. A Korunk közvetítő és kisugárzó szerepéről már szóltam. De a közvetlen hídépítésnél számba jöhetett például Fája Géza, aki lévai lévén hazajárt, s kapcsolatba került a Sarló mozgalmaival. Vagy gondolok az ezer diák Ady-ünnepére, melynek szervezésében Balogh Edgár nagy munkát vállalt, mindaddig, amíg el nem kellett hagynia Budapestet, míg nem jött vissza Pozsonyba, illetve Prágába. Természetesen a magyarországi szociográfia születő jelentős műveire nyomban felfigyeltünk. Illyésnek A puszták népét szinte kötelező olvasmánynak tekintette minden szociográfus. A Magyarország felfedezése néhány kötetét, ami megjelent a betiltásig, úgyszintén. De minden nagyszerűsége mellett furcsán hatott ránk, hogy Magyarországon eléggé a szépirodalom mezében jelentkezett a szociográfiai anyag közlése. Annak idején föl is támasztotta azt a vitát, hogy mi legyen a szociográfia: irodalom vagy szociológia. Számunkra ez az alternatíva nem létezett, mert mi határozottabban húztunk szociológiai irányba kutatásaink földolgozásakor.

Néhány évvel később, már magyarországi tartózkodása idején, a Kelet Népe szerkesztőjeként dolgozott Móricz Zsigmond mellett. Nos, Móricz Zsigmond a valóságirodalomról, egyáltalán a szociográfiáról miként vélekedett, voltak-e megnyilatkozásai akár szóban, akár írásban; s ezek milyenek voltak? Azonkívül a véleményét is szeretném hallani: Móricz Zsigmond hatással volt-é valaminő módon a magyarországi szociográfiára?

Örülök a kérdésnek. Kezdtük a szociográfiát, illetve a falujárást a regős vándorlással

1926- ban. A prágai Szent-György Kör kiosztotta a regős címeket a végzett munkáért.

1927- ben az történt, hogy meghívtuk Móricz Zsigmondot egy szlovákiai előadó körútra. Elfogadta a meghívást, s jött a kőrútjára, ami csakugyan az volt, mert végigjárta az egész Felvidék magyar-lakta részét. Az első állomása Komárom volt, a második Érsekújvár. Én a regős cím mellé még a Szent-György Kör ajándékát is megkaptam, ami nem volt más, mint Móricz Zsigmond Fáklyája. A könyv címlapjának belső részén stilizált rovásírással egy kis oklevelet ragasztottak be, az 1926-os vándorlási verseny második díjaként tüntetve föl az adományt. 1927 április 3—4-én tartózkodott Móricz nálunk. Aki Móricz-kötettel rendelkezett, sietett az Arany Oroszlán nevű nagyvendéglő előadó termébe a hírre, hogy az író a munkáit ott dedikálja. Tizenhat évesen én is elindultam, hogy dedikációt szerezzek Móricz Zsigmondtól az akkor egyetlen könyvébe, melyet tulajdonomban lévőnek mondhattam. Kinyitottam a belső címlapot, s átnyújtottam a könyvet. Móricz Zsigmond annak rendje és módja szerint aláírta. De mellettem állt a Szent György Kör egyik diákja, aki szervezője volt az előadó körútnak, aki az írónak megmutatta a stilizált rovásírást is. Erre Móricz Zsigmond eredeti rovásírással aláírta a stilizált rovásírású kis ragasztékot. Ez volt az első találkozásom Móricz Zsigmonddal.

68