Forrás, 1977 (9. évfolyam, 1-12. szám)

1977 / 10. szám - MŰHELY - Lét és küldetés (Beszélgetés Jócsik Lajossal - Az interjút készítette: Hatvani Dániel)

Szalatnai Lőcséről, aztán sorra került még Eperjes, Kassa, Losonc. Máiglan sok szó esik erről a vonatkozó visszaemlékezésekben, s boldogan jegyzem meg, hogy foglalkozott vele a Nyugat is. Szalatnay és az én tanulmányommal kapcsolatban az volt a kritikus megállapítása, hogy a két városkép a legnagyobb magyar esszék közé tartozik.

Említette az imént a szlovák DAV körüli haladó csoportosulást. Megkérdezném, hogy a szociográfiai buzgólkodás hatással volt-e a szlovák nyelvű valóságirodalomra, s miképpen?

Határozott kölcsön hatásos helyzet alakult ki a szlovák és a magyar törekvések között. Hatottak ők is ránk, természetesen. Példának okáért, kissé Szabó Dezső Elsodort falujának a hatása alatt, Milo Urbán megírta nagy regényét, a szlovák falu válságának a regényét, Zsivi biő címmel, ami élő ostort jelent. De igazából a szociográfiai aprómunkában mérhető a hatás. Hasznos párhuzamosság fejlődött ki az Ut és a DAV között. Az Ut a DAV magyar megfelelője volt, Fábry Zoltán szerkesztésében. Szociográfiát műveltünk agrár-, de főleg ipari vonatkozásban. Üzemi szociográfiát közölt igen gyakran mind a két újság, a DAV is és az Ut is. Egyébként a baráti kapcsolatok, melyek követték az ideológiai azonosulást, nagyon elevenek voltak. Például Laco Novomes- kyvel, a kiváló költővel és íróval, Jan Ponicannal, aki megnyitotta a Sarló 1931-ben rendezett szociográfiai és szociofotós dokumentációs kiállítását. Úgyhogy a hajszálcsö- vesség, illetőleg a közlekedőedények törvényszerűsége alapján kialakult együttműködés érvényesült. Hatott ez német közegben is, mert Pozsonyban Linksfront (Balfront) néven a miénkhez hasonló mozgalom keletkezett, bár nem olyan vállszélességgel, mint ahogyan a szlovák és a magyar baloldal fejlesztette a törekvéseit. Bár az összehangolásra és a közös utak világos megjelölésére sor került; a DAV, a Sarló és a Linksfront Zsolnán tartott egy konferenciát, ahol egyeztették a programot és a feladatokat.

A 30-as évektől kezdődően a magyarországi szociográfia^határozott nekilendülést mutatott, igen nyomós, súlyos művekkel jelentkezett. Úgy gondolom, óhatatlan volt az odafigyelés az egyébként polgárosultabb, demokratikusabb Csehszlovákia felől is. A kisebbségi haladó mozgalmak irányából nézvést ez konkrétan miben jelentkezett?

Először talán arról, hogy milyen figyelmet keltettünk mi Magyarországon. Korábban indultunk el, s ez a két ország közötti különbségekből is adódott; több, nagyobb lehetőséggel, nagyobb szabadsággal rendelkeztünk a társadalmi-politikai kérdések megragadása körül. Nálunk működött a Kommunista Párt, Magyarországon viszont a föld alá szorították. Képileg úgy fogalmaztam meg, tőlünk délre is volt egy hajó, mely mi- hozzánk vetett át egy pallót, hajóhidat, amelyen a kölcsönös érdeklődés mind a két irányban megindult. Itt a Bartha Miklós Társaságra gondolok, mellyel már jó korán nagyon eleven érintkezésünk volt. Mégpedig olyanformán, hogy vezetői átjártak hozzánk, írtak a szlovákiai magyar ifjúsági folyóiratokba; viszonzásul otthoni kiadványaik kapuit kitárták előttünk. Például a Magyar Föld című testes folyóiratba bevonult az egész magyar szociográfia, s azok az eredmények, amelyeket ezen az úton el lehetett érni. Irodalomtörténeti tény, hogy József Attila elevenen reagált a szlovákiai szociográfiai kezdeményezésekre, aminek kétségbevonhatatlan forrása az a kiadvány, amit a Bartha Miklós Társaság jelentetett meg Ki a faluba! címmel, József Attila és Fábián Dániel szerzésében. A Ki a faluba! című nyomtatvány buzdító fölhívás a falukutatásra, falujárásra, sőt ennél több is; a négy oldalas röpirat elemi és politikai részét József Attila írta, a végén pedig kérdőíves csoportosításban Fábián Dániel foglalta össze a társadalmi struktúrának megfelelő kérdésköröket avégett, hogy a Bartha Miklós Társaság hatása alá tartozó fiatalság ha nekiindul vagy lódul a falukutatásnak, vezérfonál is legyen a kezében. Hasonló hatás Erdélyben is mutatkozott az Erdélyi fiatalok című folyóirat révén. Jellemző viszont a Magyarország és Erdély közötti különbségre, s arra a különbségre, ami hozzánk képest fönnállt, hogy amíg József Attila Ki a faluba! vezényelt, addig az erdélyi fiatalok jelszava így hangzott: Vissza a faluba!, ami óhatatlanul bizonyos ret67