Forrás, 1977 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1977 / 10. szám - MŰHELY - Lét és küldetés (Beszélgetés Jócsik Lajossal - Az interjút készítette: Hatvani Dániel)
valamelyikünknek eszébe jutott, hogy vízbe kell mártani a lepedőt, s akkor a víz átengedi a színes vetítést a másik oldalra. Feledhetetlen, népes összejövetelek történtek 600—800—1000 személlyel, s szinte harapni lehetett a hatást: hogyan éled a maga népkultúrájára a falu népe, apraja-nagyja, a felnőttek éppúgy, mint a meseigénylő kicsinyek. Viszonzásul felbecsülhetetlenül sokat kaptunk: Mátyusföld után egy új táj- egységgel ismerkedtünk meg. Az előadások utáni beszélgetések a nép mindennapi életét hozták közeibe, így a mesemondó és néprajzi szemléletet lassan fölváltotta a tapasztalások sorozata, ami a szemléletünkbe és fölfogásunkba iktatta a falunak a feloldhatatlan problémák által dúlt világát. Nagyjából erre az időre esett a csehszlovákiai földosztás, s meg kell mondani őszintén, azt nem úgy hajtották végre, hogy a birtokokon cseléd- vagy zsellérsorban élő nép helyzetének javítását szolgálja. Mindehhez, hogy szociográfiává változzék át a regős vándorlás, jött még egy kívülről származó feszítő erő: a fölszedett társadalmi-gazdasági tapasztalatok — melyeknek hangot adtunk az ifjúsági sajtóban, az önképzőkörben — a reakció nemtetszésével találkoztak. És ebben egy gyékényre került a magyar tanári konzervativizmus a hivatalos elmarasztalással; két esztendő után ezt a vándorlási formát betiltották. Válaszút előtt állt az országosan kibontakozott mozgalom, főleg a prágai Szent-György Kör: most hogyan tovább. A diákok középiskolás kötelékben éltek, a tanári karral szembeszállni és mégis vándorolni egyenértékű lett volna a tanulmányi nyomás súlyosbodásával, esetleg olyasmivel is, hogy eltávolították volna a diákokat az iskolából. A betiltás idejében mégis történt valami. A cserkésztáborozások lezajlása után, ami augusztusra bekövetkezett minden cserkész csapatnál, a prágai Szent-György Kör összehívott egy csapatközi cserkésztábort, mégpedig kifejezetten azzal a célzattal, hogy az ezen való részvételt engedélyezzék a diákok számára. Ez a csapatközi tábor Gombaszögön gyűlt össze 1928-ban. Gombaszög Rozsnyóhoz közeleső Sajó-menti kis majorság, ahol a Fekete-patak búvópatakként tör ki teljes bőséggel a karsztos gömöri tájból. Egy gyümölcsös szélénél folyik el. Itt kaptunk engedélyt a táborozásra. A gombaszögi cserkésztábor a jövő lehetőségei javulásának a reményében indította meg az úgynevezett regősiskolát. Ez nem volt más, mint az addigi tapasztalatok, élmények összegzése. De aztán tovább is kellett lépni, az irodalmi ismeretek elmélyítése irányába. Eljutottunk a szovjet irodalom megismerésének a kezdetéig. Volt köztünk egy két- három évvel idősebb diák, Morvay Gyuszi, aki már akkor megtanult oroszul, és ismerve, eredetiben olvasva az új orosz irodalmat, előadást tartott nekünk példának okáért a szovjet parasztság helyzetéről. A tábor irodalmi programja: Ady, Móricz, Szabó Dezső szintén hatott a tábor népére, ám az érdeklődésünk határozott irányt vett; Kassák Lajost ismertettük például a tábortűznél, de nem maradt ki Gorkij sem és Koszta Rjavcev naplója sem. Két irányba kellett továbblépnünk: egyrészt, elhatároztuk, amennyire lehet, az iskolai kötelmektől fel kell szabadítani magunkat. Ennek következtében a vándorlók egyre nagyobb számban az első és másodéves egyetemistákból kerültek ki, akik már lerázták magukról a vidéki középiskolás konzervatív tanári kötelmeket, s az egyetemi polgár szabadságával léphettek be a vándorlási mozgalomba. Másrészt... Még mindig az etnográfia járszalagján mentünk volna tovább, mert ez volt a legnagyobb élményünk; népdalgyűjtés, faragások gyűjtése. Minden csapatban volt egy kitűnő rajzoló, aki megörökítette az érdemesnek ítélt tárgyi néprajzi emlékeket. Csakhogy történt valami. Mégpedig az, hogy abban a hullámvölgye-időben, amikor az iskolai hatóságok a vándorlást tiltották és a tiltást nem oldották föl, otthon ültünk, s működési terep gyanánt más nem állt előttünk, mint az önképzőkör. Kétéves vándorlással mögöttem, elvégezvén a gombaszögi regősiskolát, az érsekújvári Czuczor Gergelyről elnevezett önképzőkörben — nyolcadikos koromra annak elnökévé választottak — az a gondolatom támadt, ha nem lehet tájról tájra, faluról falura 63
