Forrás, 1977 (9. évfolyam, 1-12. szám)

1977 / 10. szám - MŰHELY - Lét és küldetés (Beszélgetés Jócsik Lajossal - Az interjút készítette: Hatvani Dániel)

nem voltak német szórványok, s így, ha akartuk volna sem vehettünk volna példát a „wandervogeP’-ekről. Az alakuláskor a program ez volt: együttjátszani és énekelni a falusi magyar gyerekekkel. Az első indítási926-ban történt,olyanformán, hogy egy érsekújvári cserkészőrs, a Vadgalamb-őrs Mátyusföldet választotta regős vándorlás terepéül, és Pozsonyból, a Kis-Kárpátok cserkész csapatából a Sasok indultak el, nem Mátyus- földére, nem is Csallóközre, hanem a két tájegységet összekötő részbe. Velük együtt eléggé jelentékeny darabot jártunk be. Serkentésképpen a következő történt: a szervezést a Prágába került magyar diákok szervezete vette a kezébe. Ez a szervezet Szent-György Körnek nevezte magát. Ennek nem volt semmi valláserkölcsi célzata; az elnevezés abból a kissé romantikus élményből adódott, hogy a prágai vár udvarán, a Radzinban ott díszeleg máiglan a Kolozsvári szobrász-testvérek Szent-György nevű eredeti szobra, a prágai diákok e művet, mint magyar művészek alkotását választották névadóul. A kör a regős vándorlás szervezését vállalta magára országos viszonylatban, illetve egész Szlovákiára kiterjesztve azt. Módszerei közé tartozott, hogy a mozgalom számára megfelelő publicitást biztosított először is a diáksajtóban. A Mi lapunk című diákújságot Losoncon szerkesztették. Itt kezdett írogatni a regősökről a Szent-György Kör és a mozgalom fő irányítója, titkára, Balogh Edgár. Azonkívül regős renddé verbuválta össze azokat, akik a regős munkában részt vettek; elvégezvén egy-egy vándorlást, a résztvevők számára a regős címet adományozta. Akk megkapta, az a neve elé rakhatta. A regős cím egy esztendőre szólt, nyilván abból a meggondolásból, hogy a következő esztendőre is lelkesítse a fiatalokat. Az első esztendő tehát 1926. Sort kerítettünk Mátyusföld patinás városaira; Andóddal kezdtük, Czuczor Gergely szülőfalujával, ahonnét bekanyarodtunk a Vág partjára, Farkasd, Szivő, Kamocsa következett és a vége felé a legnagyobb parasztváros azon a tájon — igaz, városi rang nélkül, illetve elvesztette hajdani városi rangját — Guta. Hatalmas tanyás település, az alföldi parasztvárosok módjára jött létre. Innen hazafelé kanyarodtunk Naszvadon keresztül. Persze nem volt mesebeli kéjutazás a regős vándorlás: akadtak esetek, amikor a hatóság nem értette meg az egésznek a célját, a gyerekekkel való játszadozást, az éneklést, a meséket, és egy-két helyen nem engedélyezte a vándorlást. A pozsonyi Sasok végigjárva Mátyusfölde és Csallóköz közé eső vidéket, — melynek vége a nagy 48-as csatahely volt, Pered, ahol Görgey 2500 honvéd halottat „produkált” esztelen és máig sem érthető várakozásával, — Komáromban vettek egy pihenő lélegzetet. Onnét Ógyallára fordultak, ahová megérkezett az érsekújvári cserkész csapatnak egy harminc fős osztaga. Az 1926-os akció Ógyallán zárult egy óriási tábortűzzel; a kis városka apraja- nagyja megjelent és az éjszakába nyúlóan folyt a regölés és a játék.

Ez az igazán fiatalos, diákos mozgalom eleinte csak szórakozásnak és nemes időtöltésnek tűnt; elég hamar a népélettel való igen szoros kapcsolathoz, a népélet megismeréséhez vezetett el. Mennyire volt ez akkor reveláció? Miképpen töltődött meg a mozgalom társadalmi felelősségérzéssel?

Természetesen a regölés folytatódott, s látva az eredményeket, a többi cserkész csapatok is nagy lendülettel kapcsoltak rá az ifjúsági munkára. Más tájakra is kiterjesztettük az akcióinkat. A következő esztendőben —1927-ben — Gömörbe kerültem, egy összetett, rimaszombati és losonci diákokból álló cserkészcsapatot vezettem. Emlékszem, Rozsnyón kaptunk egy diavetítő gépet, s vetítéshez szükséges dialemezeket. Mik voltak ezek a lemezek? Példának okáért: Lúdas Matyi, János vitéz, de főleg Toldi Miklós. Ezzel a három témával jártuk Gömör hegyi falvait, mégpedig úgy, hogy két cserkészbot közé egy lepedőt feszítettünk ki. Erre vetítettünk, és magunk mondtuk az összekötő szöveget, lehetőleg versben, hiszen a János vitézt és a Toldi Miklóst már kívülről tudta valahány vándorló diák. Óriási sikert hozott ez az újítás; a közönség a dombok tetején nem fért el a vászon előtt, erre mint egy isteni sugallat hatására,

62