Forrás, 1977 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1977 / 10. szám - MŰHELY - Lét és küldetés (Beszélgetés Jócsik Lajossal - Az interjút készítette: Hatvani Dániel)
LÉT ÉS KÜLDETÉS Beszélgetés Jócsik Lajossal Valljuk be, Jócsik Lajos neve szélesebb körben a 70-es évek legelején vált ismertté; azaz attól az időtől kezdve cseng ismerősen az ország bármelyik sarkában, amikoris az Öngyilkos civilizáció című környezetvédelmi könyve bestseller lett. Holott a magyar közírás klasszikus könyvcímei között szerepelnek a következők is: „A Közép-Duna-medence közgazdasága”, „Iparra magyar”, „Iskola a magyarságra”. Jócsik Lajos a közép-európai sorsot vállaló magyar progresszió nevében fejti ki gondolatait mindhárom művében, valahol a 30-as és a40-es évektalálkozása tájékán. Kritikus történelmi korszakban tehát. Műveiben — a régebbiekben és az újakban egyaránt — a fogalmi gondolkodást az írói érzékenységgel, indulattal párosult tapasztalati tényszerűség hitelesíti, épp ezért legadekvátabb kifejezési formája a szociográfia. Mindig a magyarság egészére figyel — soha sem feledkezvén meg a történelmi, a földrajzi és a közgazdasági — summa summárum: a politikai — realitásokról. Számára a közép-európai lét ilyen értelemben jelent küldetést. „Nagyformátumú ember” — írták róla egy ízben. Tegyük hozzá: sorsa és helytállása tette ilyenné. Több mint félévszázada halmozódó tapasztalatai — a valóságirodalom vidékén s túl azon — romolhatatlanok, s ekképp az ifjabb nemzedék számára nélkülözhetetlenek. Akarva-akaratlanul ezt a felismerést szolgálja az alábbi beszélgetés is. A hajdanvolt 20-as években a szlovákiai magyar fiatalságot miféle belső indíték késztette arra, hogy a falvakat járja, s a nép életét tanulmányozza cserkészkedés címén? A szlovákiai magyarság társadalmi szerkezete nagyon érdekesen módosult Csehszlovákia „fölállásával”. Ami a magyarságot illeti, erős hangsúlyt kapott az agrárius életforma; a mezőgazdasági termelés kérdése, a falvak léte hangsúlyosabbá vált, mint a nagyobb állami keretben. Ezt gyakorlatilag úgy kell érteni, hogy amikor Érsekújváron cserkészkedni kezdtünk, éltető formája annak a táborozás, a kirándulás, a szabadban való élet volt. Általában is ezek éltetik a cserkészetet. Érsekújvárt kezdetben egy, aztán két-három csapat is alakult. A Nyitra Mátyusföld kicsiny vize; mi nagyobbra vágytunk. így jutottunk a Vág partjára, ahol falu közelségbe kerültünk: Farkasd, Legyed, Szinő.Naszvad —ezek az ősi vízparti települések, mint kiránduló, táborozásra alkalmas helyek kezdtek bennünket éltetni. Tulajdonképpen ezt tekinthetném az első lépésnek, noha Balogh Edgár a Hétpróba című emlékezés-kötetében revelációként írta meg: pozsonyi diákként ugyanolyan igénnyel járta be a Csallóközt, mint ahogy mi Érsekújvárról kiindulva a Mátyusföldet barangoltuk be cserkész korunkban. Ők a „wander- vogel”-ekkel találkoztak az észak-csallóközi német falvakban. Tudni kell, hogy a Wandervogel-szervezet zenélő, gitározó, éneklő társaságként jött létre, azzal a céllal, hogy a német szórványokat járja be, s azokat az össznémet kultúrközösség részeivé tegye. Balogh Edgár az előbb említett könyv bevezetőjében azt írja, hogy nem tudja, kit üt orron, ha azt állítja, hogy a Wandervogel-mozgalom adott indítást a szlovákiai magyar cserkészcsapatokban megszervezett úgynevezett regősmozgalomnak, amely — mutatis mutandis — programját tekintve megegyezett a német diákok mozgalmával. Én csak félig-meddig tudok ezzel egyetérteni, nyilván azért, mert Érsekújvár környékén 61
