Forrás, 1977 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1977 / 10. szám - VALÓ VILÁG - Zám Tibor: Bor-melléki zsiványságok (Szociográfia, II. rész: Részben bűnös)
Vádlott: Persze!... Gondolom a pincétül hozhatta, me’ nekem azt mondta, hogy kapta, illetménybe. Bíró: Azzal a 30—36 hektóval kapcsolatban, amit két éve adott le, cukrot is tett hozzá? Vádlott: Tettem cukrot bele, vizet tettem bele, seprűt... Nem vót az 36 hektó, csak körülbelül 36 hektónak felelt meg... Összesen 29 hektó 45 litert adtam le, de ebbe benne vót körülbelül 5 hektoliter színbor is!... Meg ez a sűrítmény is. Skuta József: (tanú) ,,1975. december 30-án megkeresett Szabó János (XXXIV. rendű vádlott, Dóró Ernő beosztottja az adóügyi csoportban), és azt mondta, hogy az én nevemre adott le bort, vegyem fel a pénzt. Néztem, hogy kié az idegen aláírás az adólapon. Azt mondta Szabó, ne törődjek vele ki írta alá, csak vegyem fel a pénzt. 36 hektó 9 liter volt a vételi jegyen és november 29-én történt a leadás... Nem tudom, hogy került az adóívem Szabó Jánoshoz. Én a csengődi szőlőmre nem is kaptam adóívet, mert ezt a szőlőt átadtam Fenyvesi Jánosnak. Erre a csengődi szőlőmre volt a hamis adóív kiállítva. Azt mondta Szabó János, hogy ad 5 000 forintot, ha fölveszem a pénzt. Később már azt mondta, felezzük meg a pénzt.. . 1976 január 2-án busszal bementem Csengődre, a szakszövetkezetbe, a pénztárba. Kértem, hogy mondják meg, ki az a személy, aki leadta az én nevemre a bort?... De az aláírást nem lehetett elolvasni, a személyi igazolvány száma sem Bács-Kiskun megyei volt. Ekkor közöltem, hogy nem az enyém volt a bor. Nem én termeltem, nem én adtam le, a pénzre nem vagyok jogosult, azt nem veszem föl. Erre készítettek egy jegyzőkönyvet, a mázsajegyet pedig elkérték tőlem. Később Szabó János kérte a vételi jegyet, de mondtam, az már jó helyen van, leadtam a szövetkezetnél.” Vádlott: A leadott bor az enyém volt. Ez az Izsákon vásárolt szőlőből készült, amit Vígh Antalnál daráltam le, préseltem ki és tároltam.. . Tavaly (1975.) decemberben nem sokkal a letartóztatásom előtt szóltam Szabó Jánosnak, hogy beszélje meg Skuta Józseffel a pénzfelvételt. Skuta nem tudta, hogy az én borom került leadásra az ő nevén. A leadó egyébként Horgas János volt, ő szállította be a bort. Vígh: (XLII. rendű vádlott) . A leadott bor Dóró Ernőé volt, ő adott át nekem adóívet, és én bíztam meg Horgas Jánost, hogy vigye be (ti. Dóró borát), és írja alá a leadási jegyet. . . Bíró: Van-e kérdés?.. . Nincs?.. . Vádlott: Még azt hiszem, a Dánielné van hátra. Bíró: Igen. Hát mondja, az hogy volt? Vádlott: Hát elmentem ehhez a Dánielnéhez. Bíró: Ő hol lakik? Vádlott: A Szabadság útja 6. alatt lakik, Csengődön. Elmentem hozzá, mert megkért, hogy menjek el a borbejelentést meg a mustbejelentést megcsinálni... Nehezen emlékszek a dogokra nagyon, mert ebbe az esetbe — megmondom őszintén — ittas vótam.. . Elmentem hozzá, oszt’ .. . annyit tudok csak összehozni az emlékezetembe, hogy 23 hektót, ami oda (ti. a vádiratba) bele van írva, az nem lett bejelentve. Azt se tudom, hogy ott volt-e tárolva, vagy kint vót Kullérba a pincéjénél ez a bor. Nem tudom, nem láttam ezt a bort, mindenesetre ez nélkül megcsináltam a bejelentést. Őneki is adtam egy adólapot, mégpedig Nagy Gyula makádi lakos részére. Bíró: Ez a Nagy Gyula ki volt? Vádlott: Ez a sógorom élettársa anyjának a mostoha apja. (Derültség.) Talán így tudom valahogy kihozni, nem tudom másképp megmagyarázni a dógot. Bíró: Hova való lakos, adózó-e? Vádlott: Nem adózó Nagy Gyula. Dánielnénak se lett vóna semmi szüksége, hogy kérje tűlem vagy én is, hogy adjam, mert nem tudom, hogy kérte vagy én adtam neki... 57
