Forrás, 1977 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1977 / 1. szám - MŰHELY - Halász Péter: Beke György szilágysági riportjai
Végül az új regény: az Éjszakai biciklisták az apró háromszéki falvakból a távoli nagyvárosba járó munkások küzdelmes sorsát mutatja be. Az ingázókat, akik hajnalban és éjszaka biciklin, majd vonaton teszik meg a hosszú utat. Beke György hősei: Ferenc, József és Géza kitartóan dolgoznak, szeretnék vinni valamire, ugyanaz a szívós és konok küzdeni tudás vezérli őket, mint egykor Tamási Áron Ábelét. Mindüknek megvan a maga küzdelmes története, súlyos próbák állanak mögöttük, nem egyszer személyes vagy közösségi tragédiák. Az író együttérzéssel, szeretettel ábrázolja őket, részvéttel hajlik próbákban edzett, nehéz sorsuk fölé. A ,,valóságirodalomnak”, akár a kutatófigyelem és a hiteles ábrázolás, régi öröksége ez a szenvedélyes figyelem és szolidaritás. Beke György figyelmének és elkötelezettségének közösségi értelme van: munkájával azt akarja szolgálni, hogy népének értelmes munkája, emberi sorsa legyen. Ezért mutatja fel a gondokat, ezért kutat a valóság nyomában. A regényeket és az irodalmi riportokat ugyanaz az igazságkeresés, ugyanaz a szolgálat szövi át. HALÁSZ PÉTER BEKE GYÖRGY SZILÁGYSÁGI RIPORTJAI Beke György új riportkönyvét olvasva önkéntelenül is eljátszom a gondolattal: mennyire elkelne, milyen hasznos és szép volna, ha hazai tájegységeinkről is sorba- rendbe összeállna egy-egy ilyen, nagyítólencsével összeszedett tudósításgyűjtemény. Mennyivel árnyaltabban ismernénk népünket — múltbéli történelmét és mai sorsát — ha ilyen mozaikokból rakhatnánk össze és mélyíthetnénk el ismereteinket. De hát. . . hol vagyunk még ettől? Annál inkább örülnünk kell, ha egy-egy szűkebb — hazai vagy szomszéd országbéli — vidékről kézhez kaphatjuk a „jelentést”. Különösen, ha ilyen rangos, nagymúltú földrajzi tájról van szó, mint az egyik legkorábbi, önálló tájnévvel szereplő Szilágyság, amely azonban nemcsak a magyar történelemben szerepel gyakran, de Ady óta az irodalomnak is teljes jogú tagja, újabban pedig a néprajztudomány lett gazdagabb egy szilágysági népművészettel foglalkozó gyűjteménnyel. Örömünket csak fokozza az a körülmény, hogy ezeket a mélyfúrás-szerű riportokat a romániai magyar szociográfia legjelesebb képviselőjének tollából olvashatjuk. Többdimenziós körképpel van dolgunk, a riporter nemcsak térben és időben méri föl Szilágysomlyó, Kraszna és Zilah vidékét, de a megvizsgált témaköröket tekintve is hatalmasat kanyarít az élet valóságából. Ám ugyanígy váltogatja az írói eszközöket is, s ettől lesz olyan ez a gyűjtemény, mint a jól hangszerelt zenekari mű, ahol mindig azt a hangszert halljuk, amelyiken legszebben és a legtermészetesebben csendül föl a dallam. Krasznáról leveleket olvashatunk, szám szerint hetet. Szubjektív hangvételű tudósításokat az ott élő emberek mindennapi gondjairól, megérdemelt örömeikről, s mindarról, amit ezekkel kapcsolatosan az írói tekintet össze tud fogni. A gyermekorvos munkájával együtt megismerjük a népesedési helyzet, a termelőszövetkezeti agronó72
