Forrás, 1977 (9. évfolyam, 1-12. szám)

1977 / 1. szám - MŰHELY - Pomogáts Béla: A valóság nyomában (Beke György arcképéhez)

lelkére. Megtanultam, hogy a riport bátorság és gyötrelem, a sorskérdések bátorsága és gyötrelme, hűség és művészet is, csak azt nem tudom, milyen kell hogy legyen egy jó riport. Móricz Zsigmond, az örök gyalogló ma talán így felelne: olyan, fiam, amely nem egy határozatból lesz, hanem amelyikből határozatok lesznek, amelyik nem is a riporthősnek fontosabb, hanem a riporter számára életkérdés. A többi mind mellékes”. Igen, a többi mellékes, a fő, hogy a riport hiteles és cselekvésre biztató legyen.

(Valóság és irodalom) A, .gyalogolni jó” riporteri hitvallása és a „magunk keresése” írói feladata nyomán születtek Beke György regényei. Regények, amelyek a „valóság- irodalom” Gaál Gábor által megfogalmazott klasszikus elvét követik: a társadalom, a nemzetiség életéről beszélnek, s a közösség megbízásából, a közösség számára sűrítik epikus formába az író hatalmas tapasztalatát, országjáró útjainak zsákmányát, közérdekű felismeréseit. Beke nemcsak az utakon, nemcsak a távoli falvakban, fakitermelő telepeken és pásztorszállásokon érzi otthon magát, hanem az emberi lelkekben is. Ismeri a gondokat, a vágyakat és az indulatokat. Minden erejével azon dolgozik, hogy regényeivel a megoldás felé terelje népének gondolatait, felhívja a figyelmét az orvosért kiáltó sérelmekre, például az „ingázó” munkások nehéz helyzetére, munkakörülményeire. És hogy oldozgassa a lelkek feszültségét, azokat a görcsöket, amelyekkel a kíméletlen történelem kínozta, gyötörte a népet, amelyhez ő is tartozik.

Beke György regényeinek és a regényekben testet öltő írói szándéknak, igénynek megvannak a maga erdélyi hagyományai. A huszas és harmincas évek fordulóján az Erdélyi Helikonban zajló „vallani és vállalni” vita, amely a regényirodalom realizmusát és elkötelezettségét sürgette, és amely Tamási Áron, Karácsony Benő, Berde Mária és Kacsó Sándor társadalmi regényeit készítette elő, éppúgy az előzmények közé tar- ' tozik, mint a Korunk „valóságirodalma”, amelyet Gaál Gábor alapozott meg teoretikusan, és amely Nagy István, Méliusz József, Kovács Katona Jenő és mások műveiben öltött alakot. A „valóságirodalomnak” azt a vállalkozását, amelyet Beke György is képvisel, azután Bözödi György, Balázs Ferenc, Asztalos István, Kurkó Gyárfás, majd Sütő András, Fodor Sándor és Szabó Gyula teljesítette ki, főként az Anyám könnyű álmot ígér és a Gondos atyafiság.

Különösen három Beke-regény került ennek a „valóságirodalomnak” az élvonalába: a Vándorvillám, a Bűnben társtalanul és az Éjszakai biciklisták. Az első regény hőse Kelemen, székely fiú, aki a hegyi falu szűkös életéből, kemény erkölcséből került egy hatalmas építkezés forrongó világába, emberpróbáló tapasztaltai közé. Az életformaváltás témájáról van szó tehát, amely az „átmeneti korok” jellegzetes terméke, tünete. Kelemen sorsának már ennyiben is általánosabb értelme van. De általános értelművé teszi az is, hogy az író a székelység egyik hibáját, a Tamási Árontól is bírált könnyelmű virtuskodást ítéli el általa. A legény tragédiáját az okozta, hogy büszkeségből olyan munkára: egy sziklarobbantásra vállalkozott, amelyhez nélkülözi a szükséges ismereteket, tapasztalatokat. Beke György tragédiát írt le, ebben a tragédiában figyelmeztetett népének elmaradottságára. Á Bűnben társtalanul a visszájára fordult jószándékról, a bűnbe süllyedt ember lehetőségeiről adott ábrázolást. Jancsó Vilmos, a regény hőse, tisztességes, dolgozó emberből lett züllött haszonleső, üldözési mániába bonyolódott veszendő lélek, végül gyilkos. A kóros lélekrajz körül, a regény szociológiai övezetében, olyan emberi közösség él, amely maga is torzulásoktól, hatalmaskodástól, önzéstől, erőszaktól szenved. Beke székely faluja (milyen nagyot fordult ez a világ Tamási Áron és Nyirő József székely faluképei óta!) ellentmondásoktól és belső küzdelmektől terhes. A regény a falusi életnek azokra a szociális és morális konfliktusaira figyelmeztet, amelyeknek egyformán oka a gyors társadalmi-gazdasági átalakulás és az önkényeskedő, szektás vezetés.

71