Forrás, 1977 (9. évfolyam, 1-12. szám)

1977 / 1. szám - MŰHELY - Pomogáts Béla: A valóság nyomában (Beke György arcképéhez)

repelt a Brassói Lapok és a Sepsiszentgyörgyön megjelenő Megyei Tükör hasábjain. A szerep, amelyet betölt, állandó és folyamatos munkát jelent, és Beke György fáradthatatlan szorgalommal, kitartó munkával végzi a nemzetiségi közíró, szociográfus és regényíró változatos, sokirányú feladatait.

Könyvei ugyanezt a változatosságot: az érdeklődés és a feladatvállalás sokoldalú gazdagságát tanúsítják. Tizenhat könyve jelent meg eddig. Vannak köztük regények, mint a Hullámgyűrű (1965), a Vándorvillám (1967), a Bűnben társtalanul (1969) és az Éjszakai biciklisták (1975). Riport- és szociográfiai kötetek, mint a Tizenöt esztendő (1959), a Diótörés (1964), Az utolsó Bethlen (1968), a Magunk keresése (1972) és a Feketeügy (1974). Magyar és román írókkal készített interjúinak gyűjteménye, a Tolmács nélkül (1972) román fordításban is megjelent (Fara interpret (1972). írt ifjúsági elbeszélést Gólyaláb (1966), karcolatgyú'jteményt Szerelemcsütörtök (1970), szerkesztett és fordított román aforizmagyú'jteményt Kagylók tengerzúgással (1970). Sajtó alá rendezte Kós Ferenc 19. századi bukaresti magyar református lelkész és nemzetiségi szervező emlékiratait Életem és emlékeim (1971). Zaharia Stancu híres regényének, a Sirató-nak (1970) magyar tolmácsolásáért műfordítói díjat kapott.

Jelenleg szilágysági riportjai vannak sajtó alatt, a bukaresti magyarság történetén dolgozik, Veress Sándorral, a Kossuth-emigráció nevezetes képviselőjével foglalkozik. Egy életműre, nem is akármilyen életműre való munka áll mögötte, ő ma is kutat, járja az országot, gyűjti az anyagot, dolgozik. Beke György ma már a romániai magyarság első író-riportere, akinek megbecsült helye van a nemzetiségi ,,valóságirodalomnak” abban a körében, ahol Nagy István, Méliusz József, Balogh Edgár, Sütő András, Szabó Gyula, Bálint Tibor és Szilágyi István tevékenykedik.

(Magunk keresése) A romániai magyar szociográfia ,,új hulláma” alighanem Beke György nevéhez fűződik, aki egyik könyvének címével mintegy megadta, megnevezte ennek a szociográfiai munkának mélyebb értelmét és távolabbi céljait. A ,,magunk keresése”, mint kifejezés arra utalt, hogy Beke György és általában a romániai magyar szociográfia, irodalmi riport a nemzetiségi önismeretet kívánja szolgáni, arra vállalkozik, hogy meghatározza a nemzetiség helyét és szerepét az országon belül, megrajzolja a magyar nemzetiség szociális és kulturális állapotát, felmérje jövendő lehetőségeit.

Beke György különösen a romániai magyaraság két történelmileg és szociológiailag meghatározható csoportját, rétegét tanulmányozta: a bukaresti magyarság és a csángó-magyarok életét. Bukarest magyarságát személyes tapasztalatból, mint évtizedeken át ottani magyar író, és kutatásaiból, mint Kós Ferenc vagy Veress Sándor életének és munkájának búvára, ismeri. Módszeresen és felkészülten tanulmányozta a román főváros magyar lakosságának helyzetét és történetét. Egy beszélgetésben, amelyet Murádin Jenővel, a kolozsvári Igazság munkatársával folytatott, a következőkben magyarázta meg azt, vajon mi indította arra, hogy a bukaresti magyarság szociográfusa és történetírója legyen. „Egyszerre — mondja — három indítást is megnevezhetnék. A riporteri kíváncsiságot, a közösség-tudatot és a rokoni szálakat. A bukaresti magyarságról talán még ma is ködös elképzelések élnek a köztudatban. Ezelőtt éppenséggel végletes vélemények forogtak közszájon. Voltak, akik »a második legnagyobb magyar városnak« nevezték Bukarestet, de voltak, akik nem is tudtak arról, hogy Bukarestben magyarok is élnek, dolgoznak, iskolájuk és művelődési intézményük van. Pedig ha valaki egyszer elkészíti a bukaresti magyaraságról megjelent könyvek vagy újsághíradások bibliográfiáját, majdnem másfél évszázad távolába kell visszatekintenie az időben. Úgy érzem, hogy nemcsak ismereteink, de nemzetiségi tudatunk is szegényed69