Forrás, 1977 (9. évfolyam, 1-12. szám)

1977 / 1. szám - MŰHELY - Pomogáts Béla: A valóság nyomában (Beke György arcképéhez)

kötetének elkészült darabjairól, például a Zaharia Stancuval és Nagy Istvánnal folytatott beszélgetéseiről, amelyek a magyar és román irodalom közös hagyományait és barátságát idézik az olvasó elé eleven dialógusok kereteiben. Azóta mindkét mun­kája megjelent: a Magunk keresése című riportkötet és a Tolmács nélkül című in­terjúgyűjtemény. Hányszor is jártam azóta Beke György társaságában az éjszakát? Az első években Bukarestet, a szerény lakás és a különféle szállodák között; aztán Kolozsvárt, a Fő­térről induló hosszú utcát, amely a Magyar Színházhoz, majd a Szamos mentén a ha­talmas modern szállodához vezet. Ezek az éjszakai beszélgetések tárták fel előttem a romániai magyar művelődés köznapjait, állandó tevékenységét és soron levő vállal­kozásait. Ezeknek a vállalkozásoknak ma már állandó, nélkülözhetetlen munkatársa és kezdeményezője Beke György, akitől talán először hallottam a romániai magyar mű­velődés új irányzatairól, a nemzetiségi önismeret és sorskeresés szép küzdelmeiről. (Munkák és napok) Azt hiszem itt az ideje, hogy magáról Beke Györgyről: életéről és munkájáról mondjak valamit. 1927-ben a Háromszék megyei Uzonban született. Szülőfaluja a Feketeügy — kicsiny folyó, inkább patak — mellett található. Ennek a pa­taknak azonban történelmi híre van, szomorú híre, hiszen a Feketeügy hídján, a kö- kösi hídon veszítette el Gábor Áron, a szélyek ágyúöntő az utolsó csatát és sebesült meg halálosan. Menekülése Uzonon át vezetett. És volt a falunak más veszedelme is, szinte egész történelme csupa veszedelem: éhínség, szárazság, tűzvész, ellenséges had­seregek pusztításai. Felégették a labancok, pusztították a császáriak, minden háború­ban szenvedett. Igaz, a helye sem szerencsés: a megye határán, sőt a nyelvhatáron te­rül el. Mögötte Háromszék székely fakai, előtte a Barcaság román és szász települései, a távolban Brassó, a nagy ipari központ, ahová Uzon fiai is dolgozni járnak. Az ingások, róluk írta Beke György nem egy riportját, legutóbb az Éjszakai biciklisták című regényét. Innen Uzonból került Sepsiszentgyörgyre, a hagyományokban gazdag, híres iskola, a Mikó Kollégium falai közé. A Kollégiumot Mikó Imre alapította, „Erdély Széchenyije”, aki iskolákban, művelődési intézményekben állított örök emléket magának, talán a legtöbbet téve az erdélyi magyar művelődés felvirágzásáért, a székely fiatalok nevelte­tése terén. A felszabadulás után az egy ideig Szentgyörgyön élő költő és tudós: Sza­bód i László környezetébe került, neki mutatta be első írásait. A rövid ideig élő Új Székely Nép című hetilap fiatal munkatársa, később a Brassóból Szentgyörgyre költö­zött Népi Egység című lap riportere lett. Ennek a lapnak Szemlér Ferenc, majd Szabédi volt a főszerkesztője, Bekét így közvetlen közelből érte a költő hatása, meghatározó módon alakítva világképét, írói szemléletét. „Ebben a szerkesztőségi csöndben — írta később egy vailomásos nyilatkozatában — a bizalom feloldott minden távolságot a haj­dani tanár és diák között: a szülőföld és a nagyvilág gondjaiban találkoztak gondolata­ink és aggodalmaink:”. Ezeknek a gondolatoknak és aggodalmaknak a jegyében indult Beke György írói pályája. Ókét szólaltatta meg sokasodó műveiben. Közben elvégezte a kolozsvári Bolyai Egyetemen a magyarirodalom- és nyelv szakot, majd hivatása szerint is újságíró lett, a Népi Egység megszűnése után a központi ma­gyar napilap a bukaresti Élőre riportere. Vagy két évtizedet töltött a román főváros­ban, míg azután Kolozsvárra költözött, a Györgyfalvi negyed egyik toronyházának fel­ső emeletére. Nagyobb lakásba, még több könyv közé. Az utóbbi években vált meg az Előre szereksztőségétől is, jelenleg a Hét című bukaresti hetilap kolozsvári szer­kesztőjeként dolgozik. Nevét és írásait azonban megtaláljuk valamennyi romániai magyar lapban és folyóiratban. Az Igaz Szó, az Utunk, Ä Hét, a Művelődés mindig szí­vesen közli Beke György riportjait, interjúit, tárcáit és cikkeit. Különösen sokat sze­68

Next

/
Thumbnails
Contents