Forrás, 1977 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1977 / 1. szám - MŰHELY - Pomogáts Béla: A valóság nyomában (Beke György arcképéhez)
MŰHELY POMOGÁTS BÉLA A VALÓSÁG NYOMÁBAN Beke György arcképéhez (Séták az éjszakában) Szabadjon személyes emlékkel kezdenem. Beke Györggyel, egy futó pesti találkozás (talán a Széchenyi-könyvtár olvasótermében) után, valójában Bukarestben kötöttem barátságot hét évvel ezelőtt. Beke akkor a ,,régi Bukarestben” lakott, távol a nagy bulvárok zajló életétől és forgalmától, egy kisebb park mellett, új blokkház magasabb emeletén. Mindössze két szobában, egyikben a család, az asszony, akiből nyugalom és határozottság áradt, és a még diákfiú, aki azóta katonakorba került. A másik szobában könyvek és egy szerény íróasztal: a műhely, amelyben Beke György dolgozott. A polcokon Kós Károly és Szabédi László, Illyés Gyula és Veres Péter, Mihai Beniuc és Zaharia Stancu művei általában Bekének szóló meleg ajánlásokkal az első lapon. Az asztalon kopott írógép, benne mindig megkezdett kézirat; a műhely pihenő nélkül termelt, az író a lassú mozdulatok biztonságával, mégis szinte egyetlen lendületben végezte munkáját, feladatait. Vacsorára voltam hivatalos, sokáig maradtam, küküllői bort ittunk vagy moldovait, nem is tudom. Későn, éjfél felé indultam haza a szállodába, jó messzire, az Északi Pályaudvar közelébe. Beke György elkísért. Baktattunk a bukaresti éjszakában, apró utcácskákon, széles sugárutakon, néha elhúzott mellettünk egy kései trolibusz. És közben folytatódott a meleg szobában, pohár mellett indult beszélgetés. Beke riportútjairól mesélt, az Előre főmunkatársa volt akkoriban. Járta az országot, kereste a magyar szót, ismerkedett és barátkozott. Nem hinném, hogy akadna Romániában még egy író vagy újságíró, akinek annyi személyes barátja lenne a társadalom minden rétegében és az ország minden táján, mint neki. Miniszter, akadémikus, főszerkesztő, költő, mérnök, kórházigazgató főorvos, szövetkezeti elnök, ingázó munkás, birkapásztor: Beke György ismeretségi körében akár összefoglaló szociográfiai felmérést lehetett volna készíteni. Bukaresti magyar munkás, klézsei csángó szövetkezeti brigádvezető, háromszéki székely tanító, kolozsvári nemzetiségi újságíró: Beke György barátai között el lehetett volna végezni a romániai magyarság szociográfiai vizsgálatát is. Ha valakinek, hát neki volt ehhez anyaga. Elbeszéléséből, történeteiből valóban a szociális és nemzetiségi lét alapvető erővonalai és kérdései bontakoztak ki. És emellett mindannak, ami másnál általános megállapítás lehet, aminek publicisztikus vagy szociológiai jellege van, nála, az ő előadásában emberi arca volt. Országjáró útjai során elsősorban emberekkel ismerkedett, és az ő eleven sorsukban akarta megragadni, felismerni az általánosabb problémákat, törvényszerűségeket. Csak az sejtheti, hogy Beke hány emberi sorsot, életutat, küzdelmet ismer, aki olvasta könyveit, és el tudja képzelni riporteri vándorlásának egész országot behálózó útjait. Legszívesebben két készülő munkájáról beszélt: a csángó riportokról, amelyek a romániai magyarságnak ezt a leginkább elesett, történelemtől és művelődéstől leginkább elhanyagolt népcsoportját mutatják be a közösségi problémákra érzékeny riporter figyelmével és a született elbeszélő megjelenítő eszközeivel. És tervezett interjú67
