Forrás, 1977 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1977 / 7-8. szám - MŰHELY - Hasznára lenni a Duna-táj népeinek (Beszélgetés Balogh Edgárral szociográfiai kérdésekről - Az interjút készítette: Hatvani Dániel)
első felében: Csehszlovákiából Romániába települt át. Hogyan emlékszik a régi Ko- runk-ra; a lap tematikai profilját a szociográfia miképpen egészítette ki s határozta meg? Mennyire jelentett egyet azzal a progresszióval, melyét a Korunk magára vállalt? Általában semmiről nem mondhatjuk el, hogy előzmények nélkül való. Sűrűn forgattuk a múlt század végi kiadványokat, a Galilei-kör bizonyos falukutató,,előjátékait” tanulmányoztuk. S a Korunkban is úgy volt, hogy mielőtt az erdélyi fiataloknak még a baloldaltól elszigetelődött harmadik utas falukutatása megindult volna, már akkor is jelen voltak a folyóiratban a régi haladó, emigrációba szorult Galilei-kör elemeinek falukutatásra, népkutatásra, szociográfiára utaló írásai. De a könyvekből merítő és „műtermi” szociográfiai munkával szemben hovatovább Erdélyben is egyfajta konkrét népkutatás, falujárás érvényesült, melyből a politikum erősen kisugárzott. Az erdélyi fiatalokból tudvalevőleg kivált egy jobb- és egy baloldal. Az utóbbi a falvak népe köré tömörült és hamarosan politikailag is megszerveződött, a Magyar Dolgozók Szövetsége (MADOSZ) keretében, ilyképpen a faluszociografizálás és a dolgozók osztályharcának, de mondhatnám így is: népfrontiságának, antifasiszta harcának vonala előbb-utóbb egybefűződött. Ez tükröződött a Korunkban is, különösen a Vásárhelyi Találkozó után. Legutóbb az Itt és most című könyvecskémben — amely nem monográfiája a Korunk-nak (azt majd másoknak kell megírniuk), hanem vitairat — kifejtettem, hogy évről évre bővülő formában miképpen igyekezett a Korunk a honiságban gyökeret verni, levetkőzvén bizonyos absztrakciót és spekulatív liberális vagy dogmatikus szocialista fogalmazások zubbonyát. Az erdélyi magyar irodalomban mindez magával hozta Nagy István valóságirodalmát, munkásszociográfiáját, Jordáky Lajosnak ugyancsak a munkásokról szóló szociográfiáját, Bözödi Györgynek a Székelyföldről szóló nagyszabású tablóját, Kovács Katona Jenőnek a Szilágyságot átfogó szociográfiai munkáját. Igaz, teljes kibontakozáshoz ez nem vezetett, megakadályozták a világtörténelmi események, de mindenesetre az a tendencia, hogy az új értelmiség a valóságot megismerje, fölmérje, különféle változatokban, a szociográfiai gyökerektől egészen a valóságról szóló szépirodalmi ihletésű vallomásig és vallásig, az megnyilvánult a Korunk fejlődésének folyamán. Nem akarnám azonban csak a Korunk érdemeként felemlegetni mindezt: az eredetileg jobboldalra lendült Hitel is falukutató munkákkal, szociográfiákkal kezdte, amikor azután a jobboldali hevület alábbhagyott, érvényesülhetett a reálisabb elem a Hitelben is és a Vásárhelyi Találkozón, ennek nyomán a polarizációt felváltotta a közös platform,s így bizonyos párhuzamosság alakult ki a szociográfiai kutatások terén is. Annál is inkább, mert mind a baloldali, tehát a Korunk-beli szociográfiai kísérletezésnek, a realisták csoportja falukutatásának, mind a Hitel falukutató kísérleteinek mintegy közös nagy élménye volt a román falukutatás. Ezt nem lehet említés nélkül hagyni, mert a román tudományos és ideológiai fejlődésben rendkívül nagy szerepet játszott a Gusti-féle román monográfikus iskola. Ez az iskola, de nevezhetném irányzatnak is, ugyan egyáltalán nem volt baloldali; mai szavakkal és politikai terminológiával talán úgy jellemezhetném, hogy jellegzetesen harmadikutas mozgalom volt. Módszerében pozitivista, amely a mi bírálatunk szerint olyan folyamatokat rögzít, melyek állandóan változnak, és amelyekben a végleges döntést az osztályharc győzelme tudja csak meghozni. A Korunk különbözött a Gusti-féle iskolától; bírálattal kísértük, de nem elítélő, elutasító, hanem részleteiben elfogadó, s az elveket illető elemző bírálattal. A nem baloldali, de szintén haladó Hitel-csoport azonban szorosan együtt tartott a Gusti-féle monográfikus iskolával. Ez az iskola előadókat hívott meg — például Venczel Józsefet, a katolikus ifjúság egyik legjobb szociográfusát, Szabó T. Attilát, aki a népi kultúra és honismeret úttörő tudósa volt már akkor (őt is a Gusti- féle monográfikus módszerek izgatták és befolyásolták); s különben a magyarországi szociográfiának is volt egy ága, amelyen érezhető volt a Gusti-féle befolyásoltság, így 81
