Forrás, 1977 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1977 / 7-8. szám - MŰHELY - Hasznára lenni a Duna-táj népeinek (Beszélgetés Balogh Edgárral szociográfiai kérdésekről - Az interjút készítette: Hatvani Dániel)
HASZNÁRA LENNI A DUNA-TÁ] NÉPEINEK Beszélgetés Balogh Edgárral szociográfiai kérdésekről Közírói életmű a Kolozsvárott élő Balogh Edgáré — e megfogalmazás, úgy lehet, nem terjed túl a közhelyszerű általánosságon, ám az igazán termékeny élet, amilyen az övé is, nem tűri a sémákat, még kevésbé a műfaji skatulyákat. Különben az sem véletlen, hogy a Balogh Edgárt bemutatni igyekvő néhány sorunk első mondatában az „életmű” kifejezés csakúgy helyet kap, mint az „élet” szó; e kettő nála oly szorosan összetartozik, hogy egymást nemcsak magyarázzák, de ki is egészítik. Eddigi fél évszázados pályafutása során egyformán erős intenzitással élt és alkotott; egyetlen ronthatatlan vágy vonzásában; hasznára lenni a magyarságnak, s a Duna-táj Közép-Európájának, otthont teremteni a szó legteljesebb értelmében osztályostársainak csakúgy, mint saját magának. Balogh Edgárnak a legkisebb gondja is nagyobb annál, még mostanság is, semmint, hogy azzal törődjék: hol végződik a szociográfia, s hol kezdődik a publicisztika. A határokat, amennyire lehet, megpróbálja átmenetinek, esetlegesnek tekinteni, de mindenesetre mellékes jelentőségűnek. Fontosabb ugyanis — a szolgálat, mely az ő fogalomrendszerében szinonimája a közírásnak, s eképpen a szociográfia is ennek rendelődik alá. így volt ez már a tiszaháti — Szegényország-beli — barangolása idején is, vagy akár az elmúlt években, amikor megannyiszor és fáradhatatlanul ragadott tollat a nemzetiségi kulturális tradíciók megóvása érdekében. N em eredménytelenül ... Egyrészt tehát az örökös jobbítási szándék, másrészt a mindig éber, az elrugaszkodást sohasem engedélyező valóságtisztelet — e kettős mamalomkő szorításában préselődik gyémántkeménnyé az a szociográfusi szemlélet, mely Balogh Edgár egész eddigi életművét áthatja. Nem a vaskos monográfiákban testet öltő aprólékos kutatások, mégcsak nem is a folyóirat-közlemények pilléreire épített, konceptuálisán szervezett valóságfeltárások szegélyezik útját — meglehet, a világ nyugodtabb sarkában és korszakában ez lett volna számára az igazán testhezálló —, hanem a forró együttlélegzés a társadalom, a népélet mindennapjaival: ez Balogh Edgár szociográfusi jelenlétének a lényege. 76
