Forrás, 1977 (9. évfolyam, 1-12. szám)

1977 / 7-8. szám - VALÓ VILÁG - Sulyok Katalin: Gyesen

még alig tudtam, de édesanyám már leküldött a libákkal a rétre. Amikor a nyolcadikat kijártam, a megélhetés elvitt Miskolcra, merthogy mifelénk semmi munka nem akadt. Öt évig voltam városi lány. Mert Miskával rögtön ideköltöztünk lakni, mihelyt megesküdtünk.

— Amikor összeházasodtak, rögtön lett saját baromfijuk, hízójuk?

— Dehogy lett. Anyósom se tartott csak néhány tyúkot, azt is csak azért, hogy legyen szép sárga tojása, ha metéltet gyúr. A jószág olyan, akár a gyerek: gyakran rá kell nézni. Innét pedig oda volt már akkor is egész napra a család. Amikor híre ment, talán télen, talán a múlt év tavaszán, hogy a húst megdrágítják, akkor mondta anyósom, hogy gazdálkodni kell. Meg hát, én úgyis itthon vagyok, ráérek bíbelődni velük.

Delet harangoznak.

— Jesszusom, hogy elment az idő! — ugrik fel az asszony.

Felállók én is. A konyhában a lavór teli vizes ruhával. Ennek az asszonynak millió dolga van, még miattam kikap az anyósától. Eljövök holnap reggel, vagy inkább hétvégén, akkor talán több ideje lesz.

— Meghívom ebédre, ha elfogadja — mondja az asszony, s feleletet se várva sorolja.

— Zöldbablevest főztem tegnap és nyúlpörköltet, krumplival. Szereti?

— Szeretem — mondom, — de nem akarom tovább feltartani.

— Ha nem akar feltartani, akkor legyen olyan jó, melegítse meg. A hűtőben van. Én addig kiterítem a ruhát.

Előszedem a frizsiderből a lábasokat, meggyújtom a gázt. Tányérokat, evőeszközt keresek. Miska megáll az ajtóban, a macskájával.

— Mindjárt ebédelünk — mondom Miskának. — Éhes vagy?

— Éhes vagy — mondja a gyerek. — Cili is éhes vagy.

— Cili mit szeret enni?

— Hús — mondja Miska.

— A tejet szereti?

— A tej szereti — ismétli Miska tört magyarsággal.

— És te mit szeretsz enni? — kérdezem.

Csönd. Lassan emészti, amit kérdezek, vagy nehezen szedi össze kedvenc ételeit, vagy nincs is kedvenc étele, vagy nincs rá kifejezése? Arra már gondolni se merek, hogy a kérdésem nem érti. Ámbár, amilyen bambán néz... Váratlanul ér, amikor megszólal.

— Miska szeret hús, tej, csirke, szilva.

— A nyuszit szereted?

— Szereted.

Három mélytányért tettem az asztalra;az asszony, amikor bejön, Miskához hasonló szűkszavúsággal azt mondja:

— Kettő tányér elég.

Leülök. Az asszony ölbe kapja a gyereket, s velem szemben leül. Telimeri a tányért levessel, és eteti ezt a nagy fiút.

— Még nem tud egyedül enni? — kérdezem.

— Csak pancsol. A felét magára önti, a másik felét az asztalra.

— De azért csak tanítgatja — reménykedek.

— Ki ér arra rá! Majd ha nagyobb lesz, magától megtanul.

A tányér levest percek alatt lenyelte Miska, leugrik anyja öléből. Az asszony felkapja a kilenc hónapos kislányt, s azt is megeteti. Majd újból telimeri a tányért, s most ő lát neki. Épp olyan mohón, mint előbb a két gyerek. Amikor üres a tányér, krumplit

60