Forrás, 1977 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1977 / 7-8. szám - VALÓ VILÁG - Sulyok Katalin: Gyesen
SULYOK KATALIN VALÓ VILÁG GYESEN A széles parasztporta egyik részén hosszú, tornácos parasztház. A másik részén, az utcai fronton terméskő-halmok, téglarakás, sóderkupac. Az építőanyag mögött zöldségeskert, sárgarépa, petrezselyem, hagyma-ágyások, lugas, amire Juliska-bab fut, tök-, uborka-és krumplitábla. A kert és a ház közötti udvaron, kötélen frissen mosott ruhák. Némelyik még csöpög. Valaki tehát itthon van. Az utcáról nyíló léckapu nyitva, bemenni mégse merek, mert két korcs kutya acsar- kodik. Haliózok, kiabálok,erre előjön egy kisfiú. Egyik kezében pici, fekete macskát szorongat, másik kezével csöpögő orrát törli, maszatolja szét az arcán. Mackónadrágja korcából felcsúszott az inge, s szabadon hagyja gyümölcsfoltos hasát. A gyerek is, a kismacska is riadtan bámul rám. — Anyukád itthon van? — kérdezem a gyereket. Nem válaszol. De ebben a pillanatban női hang hallatszik a házból: — Miska ... a ... a! Miska, hol az istenbe kujtorogsz már megint! A gyerek bámul, a macska riadozik, a kutyák vicsorognak, a nap tűz és én csak álldogálok a kapuban. — Miska, hívd ide anyukádat! — mondom a gyereknek, de az, mintha nem is hozzá szólnék, csak topog, bámul, szívja az orrát. Normális gyereknek néz ki pedig. Talán csak nem barátkozó természetű. Nagysokára, lavórral a csípőjén kilép a házból egy nő. Szegedi papucs a lábán, kopottfakult bordó melegítő, feljebb kockás barhend blúz. Észrevesz, a lavórt a hófehérre mosott ruhákkal leteszi a földre, elzavarja a kutyákat, kikerüli a gyereket és beenged. Vézna, törékeny kis nő, messziről lánynak nézem, csak a törődött arca, árnyékos szeme tudatja, ő az, akihez jöttem: T-né. Megkerüljük a konyha közepén álló mosógépet, és bemegyünk a hátsó szobába. Modern bútor, tévé, gépi perzsaszőnyeg a hajópadlón, a falon színesre festett esküvői kép. Az asszony tálcán kávét hoz be, porceláncsészéket és cukortartót cukorfogóval. Mindezt tálcástól a horgolt terítővei letakart alacsony dohányzóasztalra teszi. — Hát... kérdezzen — mondja, miközben kitölti a kávét. — Mióta van itthon? — Két és fél éve. Amióta Miska megszületett. Az utolsó percig dolgoztam vele. Ha- zazötykölődtem a vonattal és itt a kapuban kapott el a fájás. Azonnal visszavittek a mentők Miskolcra, de csak másnap estére lett meg a gyerek. Iszonyú sokat kínlódtam, azt hittem belepusztulok. Négy kiló hatvannal született. Akkor megfogadtam: én többet nem szülök! — Mit dolgozott a gyárban? — A gyűrűsfonodában voltam. Fonónő a szakmám. — Mennyi ideig dolgozott a szülés előtt? — Tizenöt éves voltam, amikor a gyárba kerültem és betöltöttem a huszonegyet, amikor Miska született. — Mennyit keresett? — A kétezernégyszáz megvolt. — Az már szép pénz — mondom. 55
