Forrás, 1977 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1977 / 7-8. szám - Emlékezések Kondor Bélára - Vajthó László: Epigrammák
VAJTHÓ LÁSZLÓ EPIGRAMMÁK* KESERŰ KÉRDÉS Száz életre való tervet főzkélek agyamban. Jaj, hogyan oldom meg egy rövid élet alatt? BABITS MIHÁLYNAK NEHÉZ ESZTENDEJÉBEN Miért keseregsz annyit, hogy fogynak a híveid egyre? Hisz ha a férgese hull, tisztul az életed is! VALLOMÁSOK VALLOMÁSA Gyáva vagyok s leszek is létem polgári körében, Ám bátor, ha írók, fergeteges szabadon. S hányán sodrának el hős köznapi mozdulatokkal, Míg szimatolva remeg sanda kezükben a toll! KRITIKA Hogy mi különbség van számomra e két tudorunk közt? —,,Ég és föld!” — felelem, s íme okát is adom: Hogyha Özséb ad elő, csupa kéj, noha nem figyelek, mert Egyre az asztalra rakja, mit olvasa már. Látnivaló leszen így, hogy fogy, fogy, fogy, fogy a massza, S végül a végső lap szinte ragyogja: FINIS. Szörnyű Keszegh! Ez már egymásnak alája suhintgat Flekket flekkre, s a tömb végig a két kéziben, S téged a végső lap végeztéig furdalhat a kérdés: — ,,Jaj, mikor ér, mikor ér végre a végire már?” * * Verseinek közreadásával köszöntjük a Kecskeméten élő 90 éves Vajthó Lászlót. 54
