Forrás, 1977 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1977 / 7-8. szám - Emlékezések Kondor Bélára - Bencze József: Versek (Cigányderes, Kiáltó, Cukorrépakapálás, Anyám szőlőt kötöz)
CUKORRÉPAKAPÁLÁS Holdalakú kapa vasa felragyog a dombon reggel, beékelte a fáradság tölgyfa-kemény csillag-szeggel. Réklis anyám s terhes ángyom csuhéj szatyrot földre téve ráállnák a rendre, lüktet szívük fürge dobverése. A derekuk gyolcskendővel fujtóra van átalkötve, isiászos lábuk szára, mintha ketté lenne törve. A csisztai meleg fürdőt látogatják meg szekéren, többet ér, mint javasasszony kelekótya rossz beszéde. Elvásik a válluk bérce, annyit viszik itt a kapát, naptól színvak szemük előtt zöld karéjban ég a világ. ANYÁM SZŐLŐT KÖTÖZ Tegnap a kötősást vályúba áztatta, kocsideszkát tett rá, vele lenyomatta. Elfogja a kezét, kiserken a vére, s ráfesti forró nap a szőlőlevélre. Kötényét feltú'ri, benne a kötőlék, átöleli mindig a zöldbajszú tőkét. Barna vesszők karja, mint anyját a gyermek, kacsos ágat nyújtva öleld meg, öleld meg!
