Forrás, 1977 (9. évfolyam, 1-12. szám)

1977 / 7-8. szám - Emlékezések Kondor Bélára - Gerő János: Az "öt-tag" és a többiek (elbeszélés)

súlyos tízezrekkel károsították meg a közösséget, méghozzá saját zsebükre. Ezért javasolja a járási tanács, mint felügyeleti hatóság az elnök leváltását.

Ezt bizony gyünyörűen előadta. A tagság csendben ült, morgás alig hallatszott. Csak végül, amikor a leváltást javasolta kiáltotta közbe a szőlészeti brigád vezetője: — azt nem! Erre mindjárt megindult a zsongás, de a párttitkár erélyesen közbeszólt: — Akinek mondanivalója van, nyújtsa fel a kezét, ne egymás közt suttogjunk.

— Színtiszta gazemberség! — mondta hangosan a párttitkár apja, de a kezét nem nyújtotta fel.

Az öreg Berta mellett két székkel arább ült egy aprótermetű ember. Még soha nem látták itt, úgy gondolták gépkocsivezető lehet a járásiakkal, vagy valami nem nagy vizet zavaró valaki, ezért jóformán figyelemre se méltatták. Ez a férfi szólt át Berta Józsefnek:

— Bátyám, ha valóban hiszi, amit mond, a közgyűlés előtt fejtse ki.

A picészet vezetője jól megnézte magának a kis embert, azután bosszúsan dörmögte:

— A fiam a párttitkár, a megjegyzés annak szólt. Ámbár az összes hivatalosnak szólhatott volna.

Míg ők megtárgyalták egymással a dolgot, a gépészbrigád vezetője emelkedett fel. Pontosan szabatosan fogalmazott, mint aki rég kigondolta mit akar mondani:

— Én vagyok az egyik vádpont a vezetőség ellen. Tudniillik nekem nem volt Cas- cóm, de a könyvelő, amikor megkérdezte, van-e biztosításom, azt feleltem: van. Én később rájöttem, hogy nem a kötelező biztosítást kérdezte, hanem a Cascót, mégse mentes visszajelezni, hogy mi a helyzet. Úgy hittem, nekem sose lesz karambolom, hát mindegy. De megkaptam a kilométerpénzt, amit így nem lett volna szabad, és ezt borzasztóan restellem, ami jár, már vissza is fizettem. Csak azt nem szeretném, ha emiatt bárkinek bántódása esnék, mert ebben kizárólag én követtem el a hibát. Különben az elnök meg a főkönyvelő rendes ember, és amíg bíróságilag el nem ítélik őket, a leváltást én addig meg nem szavazom. Már azt is nagy hibának tartom, hogy a munkájuk alól felmentették őket.

Nagy helyeslést váltott ki a gépészbrigád vezetőjének a felszólalása. Sokáig nem lehetett hallani egyebet, csak a tömeg sokszínű duruzsolását. Mikor elült a zaj, dr. Jánosi Győző kezdett beszélni:

— Tisztelt közgyűlés! Mint a járási hivatal elnöke, Csutorás elvtárs is kifejtette, nem arról van szó, hogy előre kitervezve, bűnös módon meg akarták rövidíteni termelőszövetkezetünket. Egyszerűen hozzánemértésről van szó. Mindenféle bizonylatot aláírtak gondolkodás nélkül, ezzel károsították meg a közösséget. Attól függetlenül ez nem kisebb bűn, mert ők vállalták a termelőszövetkezet vezetését, és ha erre a posztra nem voltak alkalmasak, ezzel a ténnyel szembe kell nézni. Sokan ártalmatlannak tartják Kerecsenyi Lászlót és Némethynét is. Tulajdonképpen igazuk van, mert nem rosszindulatból követték el, a visszaélést. Egyszerűen a tudatlanság vezette őket. Éppen azért lenne szükségünk igazán hozzáértő, nagy tapasztalattal rendelkező vezetőkre, hogy máskor ezeket a buktatókat elkerüljük. Bizonyára sokan tudják, a szabálytalanságokról az írásos feljegyzést először én készítettem el, ennekalapján indult meg a vizsgálat. Gondolom, sokan gyűlölnek is emiatt. Csakhogy engem a termelőszövetkezet nagy közössége azért alkalmazott jogtanácsosnak, hogy minden törvényellenes ügyet szóvátegyek. Én vállalt kötelességemnek tettem eleget, amikor bejelentésemet megtettem.

Miközben Jánosi beszélt, az öreg Berta egyfolytában morgott, káromkodott, be nem állt a szája. Aki az imént rászólt, most még erélyesebben unszolta:

— Tessék kifejteni a véleményét, ha valamit tud. Ez kötelessége! —

48