Forrás, 1977 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1977 / 7-8. szám - Emlékezések Kondor Bélára - Gerő János: Az "öt-tag" és a többiek (elbeszélés)
— Magának ehhez mi köze? — vágott vissza Berta József. — Még jó lesz, ha minden idegen kioktathat minket. A válasz gyorsan jött: — A megyei ügyész vagyok, és szeretném tisztán látni, mi folyik itt. Berta József elhallgatott, de csak azért, hogy végigondolja, mit is jelent ez a „rang.” Mert már hallotta ő, hogy ez nagyon sok: mondhatni igen fontos. Az ügyész meg arra gondolt hirtelen, hogy tulajdonképpen véletlenül jött el a közgyűlésre. Néhány nappal ezelőtt került kezébe a kadarszállási ügy, éppencsak átfutott rajta, de azután eszébe jutott a járási funkcionárius, aki már akkor az elnök meg a főkönyvelő felfüggesztésének az ügyében utazott a községbe. Ugyan, miért volt olyan sürgős? — kérdezte kíváncsian, és újra elolvasta azt a bizonyos jegyzőkönyvet, amiből azt a következtetést vonta le, hogy vagy dilettáns munkájával áll szemben, vagy felfújt semmiséggel. Életében még soha nem látott termelőszövetkezeti közgyűlést, ezért határozta el ennek az ügynek az apropóján, hogy részt vesz a gyűlésen. Tucatjával kerül a kezéhez mezőgazdasági termelőszövetkezetek ügye, már régen készülődött egy ilyen alkalomra, Kadarszállás éppen kapóra jött. Nem idegen neki a falu, hiszen a családjában vannak parasztok, de ő már húszéves korában szakmunkás lett, érettségi után szerszámlakatosnak tanult. A harmincévet éppen betöltötte, amikor a vállalat párttitkára révette a tanulásra. Nappal dolgozott, este végezte a jogot. Azután tízévi „szamárlépcső” és gyakorlat után kinevezték a megyei ügyészség vezetőjének. Véletlenül jött ide, mehetett volna más községbe is. Viszont nem véletlenül érkezett az utolsó pillanatban, éppen a gyűlés kezdetére. Nem szerette volna, ha felismerik. Egyszerű szemlélő kívánt maradni, de az izgága öregember kihozta a béketűrésből és egy kicsit fel is keltette szakmai érdeklődését. Berta József megértette, ki ül nem messze tőle. Ügy érezte, elérkezett a várva-várt pillanat, most nem lesz pusztába kiáltott szó, amit elmond. Felnyújtotta a kezét, de már állt is fel. — Édesapám jelentkezett — állapította meg a párttitkár. — Övé a szó! — Sok minden elhangzott itt eddig csak a lényeg nem — kezdte az öreg. — Hát én megmondom, mit a lényeg. Még az ősszel fültanúja voltam annak a beszélgetésnek, ami az irodán folyt. Akkor jelentette ki Solti Imre —aki ott ül valahol az első sorban —, hogy egyesíteni kell Kadarszálláson a téeszeket, mert ide ő jön elnöknek. így volt Lacikám? — tette fel a kérdést az emelvényen ülő elnöknek, s miután jóváhagyást kapott, folytatta: — Ott ül Solti Imre, őt is megkérdezem a teljes tagság előtt, hazudok most vagy igazságot mondok? Solti nem állt fel teljesen, csak hátrafordult a széken és szemérmesen felelt: — Ennek a dolognak a felfedett visszaélésekhez semmi köze sincs. Valóban szóbake- rült már akkor, hogy erélyesebb kezekbe kellene venni a járás egyik legnagyobb termelőszövetkezetének az ügyét. De ezt most felhozni, demagógia! Berta József kivárta a választ, majd meglepő higgadtsággal folytatta: — Hát én majd megmondom, mi a demagógia. Maguk már akkor elhatározták, hogy egyesítik a falut, egy szövetkezetbe, és jó fizetésért maga jön ide elnöknek. Akkor csúnyán be volt rúgva, azért adta ki magát teljes meztelenségében. Minden ott hangzott el az irodában. És mert Némethyné szerint nemcsak a mi négy milliónkat vitte volna el az egyesítés, hanem még több milliót kellett volna hitelre felvenni az államtól az egyesült szövetkezet gazdálkodásához, és ő ezért ellenezte az egyesülést, maguk akkor elhatározták, hogy a főkönyvelőt is eltávolítják közülünk. Minden vizsgálat ezért indult. Különben Némethynének már akkor felmondott, arra figyelmeztette, hogy időben keressen magának másutt állást. Az egész vizsgálat ezeknek az ügyeknek a fedezésére kellett. Mindenáron hibát akartak találni, mert csak így szabadulhattak 49
