Forrás, 1977 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1977 / 7-8. szám - Emlékezések Kondor Bélára - Gerő János: Az "öt-tag" és a többiek (elbeszélés)
ugyan 1 kh illetményföld pénzbeli értéke illeti meg, de más alkalmazottak csak 3000 n.m. terület után kapnak megváltást. Ennyiben kívántam bejelentésemet még pótolni. Tisztelettel: Dr. Jánosi Győző jogtan. Ez szépen hangzott, megindulhatott a vizsgálógépezet. Tíz éven keresztül a járás szakemberei hagyták jóvá a szövetkezet zárszámadását, ezen belül az alkalmazottak illetményföldi megváltását is. Most mégis, mintha először hallottak volna a dologról, számolni kezdtek, hány ezer forint többletjövedelemre tett szert a főkönyvelőnő tizenkét év alatt. Az első tizenötezer forintos „sikkasztást” ezzel sikerült összehozni. A revizor — egy kopasz öregúr — minden reggel megjelent az irodában, s komor képpel lapozgatta a bizonylatokat, régi számlákat. Néha megkereste valamelyik alkalmazottat, mindenekelőtt a bérelszámolót és az anyagkönyvelőt, kérdéseket tett fel nekik, de véleményt előttük nem mondott. Kihallgatta azokat is, akik a Dunántúlon gabonát vásároltak. A párttitkár és egy vezetőségi tag utazott annak idején, ők vittek magukkal egy bélyegzőt, ebből nem lehetett ügyet csmálm. A Cascóval kapcsolatos dologból viszont 'gaz volt annyi, hogy a gépészbrigád vezetője azt hazudta: van biztosítása. Kiderült, hogy a bejelentőnek igaza van, nincs Cascója, ennek ellenére kapott gépkocsihasználati díjat. Szokásban volt, amikor vendégek, vevők érkeztek, egy kancsóval felhozatni a mintaborból. Ezt a jogkört az elnök magának tartotta meg, erre csak ő adhatott utasítást. Mivel „vallomásából” kiderült, hogy nem csupán a vevők vagy vendégek ittak a borból, a revizor kiszámította: mivel tartozik. Egy év alatt ötven kancsóval hozattak fel, ezt beszorozták tizeneggyel, ugyanis ennyi éve áll a szövetkezet élén az elnök. Szép summa jött ki, tízezer forintos „hűtlen kezelés”. Ennyit sikerült összehozni a hetekig tartó revízió eredményeképpen. A vizsgálat ideje alatt a központban érthetően idegesség lett úrrá. Akiket semmivel nem vádoltak, még azok is megijedtek, hátha kisütnek rájuk valamit. A bátrabbak viszont félhangosan megjegyzéseket tettek „elmehetne már a francba ez a kopasz, mit szaglászódik itt” meg ehhez hasonlókat. Jánosi persze lapított a kuckójában, lehetőleg nem mutatkozott, hiszen mindenki megtudta, honnan fúj ászéi. Reggelente még feketekávét se főztek, nehogy az legyen a vád, hogy nem használják ki tisztességesen a munkaidejüket. Közben azért a mérleget — ha késve is — megcsinálták, és a zárszámadásra mindent előkészítettek. Az utolsó napokban este tízig az irodában maradtak, úgy dolgozott mindenki, mintha külön fizetséget kapnának érte. El is fáradtak alaposan, fizikailag és lelkileg egyaránt. Nem csoda, ha egyik délután Némethyné, amikor egy fontos bizonylatot visszakért a revizortól, dühösen kifakadt: — Három hét alatt se sikerült még összeszedni ellenünk annyi adatot, amivel a nyakunkat törhetik? A revizor a karját széttárva mentegetőzve mondta: — Éppen befejeztem a jelentésemet. Természetesen a másolatát megkapják. Találtam néhány kérdőjeles ügyet, ezt majd úgy ítélik meg az illetékesek, ahogy jónak látják. . . És felsorolta tételenként az észrevételeit, persze a „sikkasztás” és,.hűtlen kezelés” említése nélkül, majd hozzátette: — Igazszág szerint a termelőszövetkezeteknél, ahol a gazdálkodás és tulajdonforma ilyen sajátos: közös, háztáji, tagok, alkalmazottak, bonyolult ügykezelés van. A felsoroltakhoz hasonló eseteket majd mindenütt elő lehetne vakarni. Minden attól függ, miképpen ítélik meg a tényeket azok, akik kézhez kapják a jelentésemet. Nem feltételeztek ennyi jóindulatot erről a kevés beszédű emberről. Amilyen ellen40
