Forrás, 1977 (9. évfolyam, 1-12. szám)

1977 / 7-8. szám - Emlékezések Kondor Bélára - Gerő János: Az "öt-tag" és a többiek (elbeszélés)

lalkozik a termelőszövetkezetekkel. Igaz ugyan, hogy Solti Imréről sok kósza hír járt mostanában, s ezek nem valami hízelgő véleményt hoztak róla, de bármi legyen is, ő az egyik legjobb szakember, és a nagy átszervezés óta a termelőszövetkezetek irányítója a járásban...

A Petőfi vezetősége jólesően vette tudomásul, hogy döntése megegyezik az ország vezetőinek az értékelésével. A rádió, a televízió hozta a híreket, sőt a szakma minisztere is nyilatkozott a képernyőn. Elmondta: járványszerűen terjed az egyesítés, olyan helyeken is erőltetik, ahol semmi szükség rá, ahol az ország pénzét vinné el a különös nagyzási hóbort. A nyilatkozat nem maradt éterbe kiáltott szó. Szigorú írásbeli utasítást kaptak a megyék, a járások, s ezzel egycsapásra leállt az ész nélküli kampány. Egyesülésre csak ott adtak engedélyt, ahol a területnövekedés terméstöbbletet adott, nem pedig növekvő állami hitelt. Kadarszállás község termelőszövetkezeteinek egyesülését az új utasítás értelmében a megye már nem terjesztette elő a minisztériumnak. Hiába erőltette a járás, világosan tudomásukra hozták: egyelőre minden ilyenirányú törekvést meg kell tiltsanak.

Keserű pilula volt ez Solti Imrének. Már-már letett a kadarszállási akciójáról, de a véletlen a segítségére sietett. A Járási Tanáccsal szemben levő presszóban találkozott Jánosi Győzővel, s ezzel új fordulatot vett az ügy.

— Hát te? — kérdezte Solti a jogászt, amint megismerte, és ezer forintos adóssága jutott eszébe, amivel ennek az embernek tartozik.

Jánosi udvariasan felállt, melegen megszorította a kezét:

— Tulajdonképpen rád várok, Imrus!

— Honnan tudtad, hogy idejövök?

— A titkárnődtől, kérlekszépen. Ő mondta, itt szereted meginni a reggeli feketédet.

Ez igaznak tűnt. Még nem tudta, a tartozása miatt keresi vagy más ügyben, ezért

várakozó álláspontra helyezkedett. Mindenesetre barátságosabban kezdte:

— Miért vársz rám? Megint segítség kell?

Dr. Jánosi Győző szomorú képet vágva mondta:

— Kint jártál nálunk, és engem meg se kerestél.

— Te jószagú úristen! — döbbent Soltiba a felismerés. — Ez az ember a Petőfi jogtanácsosa, és teljesen elfeledkeztem róla. Hallhatta, hogy én leszek ott az elnök, ezért jött. . . Mindjárt leült az asztalához és két konyakot kért Erzsikétől. A felszolgálónő soronkívül hozta az italt, s miután a tálcát letette az asztalra, beletúrt kezével Solti vöröses hajába. — Hozzam mindjárt a másik kört is? — kérdezte bizalmasan, s mint aki tudja a rendet, Jánositól várta a választ. — Igen-igen — mondta a jogász meglepett képpel, majd amikor a felszolgálónő elment, folytatta:

— Semmibe vesznek ám azok Téged! El se hiszik, hogy ott elnök leszel.

Solti erélyesen verte a pohár alját az asztalhoz:

— Ha egyszer elmarad az egyesülés!

— Egyesülés? Minek? Ráér évek múlva is. A fizetés majdnem ugyanaz, a lényeg, hogy ne hagyd magad.

— Te is így gondolod?

— Semmi az egész — húzta közelebb a székét Jánosi Győző, és ettől kezdve egész lehalkított hangon folytatták a tárgyalást...

Miközben a hetek teltek, újabb hír kapott szárnyra Kadarszálláson, miszerint bármit tegyen a szövetkezet vezetősége, az elnök meg a főkönyvelő már semmiképpen nem maradhatnak a helyükön. Arról külön gondoskodtak valahol, hogy a helyiek tréfára ne vegyék a dolgot. Különféle vizsgálatok indultak, amelyeknek mind bizonyítani kellett a főkönyvelő alkalmatlanságát, és az elnök elnéző bűnösségét. A Petőfi termelő38