Forrás, 1977 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1977 / 7-8. szám - Emlékezések Kondor Bélára - Gerő János: Az "öt-tag" és a többiek (elbeszélés)
De éppen ő hozta ide az ismerőseit, a megyei vezetők közül titkárokat, a minisztériumból a főosztályvezetőket, miniszterhelyetteseket, a rendőrkapitányt, színészeket meg a jóisten tudná megmondani, ki mindenkit még. Az összejövetelekre kezdetben közösen vettek birkát, később már elvárták, hogy ő kerítsen paprikásnak, nyársonsültnek valót, ingyen. Nem nagy ügy ez sem, selejt mindig akad, olcsón meg lehet kapni a szövetkezetektől. Ha pénzben nem is, de borban megadták az árát a többiek, neki csak a fáradtság, az utánajárás jelentett „különkiadást”. Jó murikat rendeztek idekint, néha még nőket is hoztak, (más az íze, amit az asszonyok főznek, jelszóval) olyanokat, akik igazán csak hálásak lehettek, ha megszorongatták a derekukat. A baj azzal kezdődött, hogy elterjedt a híre az ,,öt-tag”-nak. Sokan vittek fekete, suhanó Volgán és Mercédeszen nagy demizsonokban ingyen bort — egyik-másik még a demizsont se küldte vissza Ígérete ellenére —, túl sokan emlékeztek a szőlőben eltöltött estére. Mi tagadás, hasznuk is volt belőle. Kéréseik, kívánságaik hamar elintéződtek, sokszor hihetetlen gyorsasággal. Kaptak tejüzemet, művelődési házat, új bírósági épületet és főleg felemelt lakásépítési kölcsönt. Szinte nem tudtak olyat mondani, amit pincében szerzett barátaik ne intéztek volna el. De végülis ez a nagy hírük fordult ellenükre. A környező járások vezetői megneszelték, miképpen olajozzák kéréseiket, és tettek egy megjegyzést itt is, ott is, rendszeresen és szívósan, s ennek nem maradhatott el a hatása. Ráadásul ez év tavaszán a vegyesipari igazgató olyan lányt hozott, aki nem értette, miről van szó. Leitatták, megtörtént a baj, azután a lány feljelentette az ábécés igazgatót, Szatmárit, meg Csutorást is. Azokra emlékezett. Alig sikerült eltussolni a botrányt. A lány szülei szerencsére megértőek voltak, húszezer forintot kézhez kaptak, így a feljelentést a lány visszavonta.de még abban a hónapban megvált a Vegyesiparitól, elment az újsághoz gépírónőnek .. . Azóta viszont nincs békességük. Főleg a megyei ügyész szaglászik megállás nélkül. Még szerencse, hogy a rendőrség nem hajlandó komolyan nyomozni az ügyben. Idejében száll ki a „buliból”, megértette, ezért nem vitatkozott Jenteticcsel. Jó lesz neki a Petőfi termelőszövetkezet elnöksége Kadarszálláson. Úgy ahogy, berendezkedik ott erre a szűk évtizedre. A nagybátyja pedig rövidesen felajánlja a részét az államnak öregségére hivatkozva. Ő meg kap Kadarszálláson helyette másikat. Mert az elnöknek is jár háztáji vagy illetményföld, mint a többieknek. Vagyis: csinálják Jenteti- csék az ügyet ezután, ahogy akarják. Legfeljebb nem a helikopter, hanem majd ők permeteznek. Néhány nappal Solti Imre látogatása után beszélni kezdték a faluban, hogy az egyesült termelőszövetkezet elnöke a járási mezőgazdasági osztály vezetője lesz. Rokonok hivatkoztak a járási párttitkárra, ismerősök a tanács elnökhelyettesére. Nyíltan beszélték: ott kitelt a szolgálata, neki akarnak helyet készíteni, ezért az erőltetett egyesülés. A két régi elnökből helyettest csinálnak, ő meg beül a készbe, mert állítólag megérdemli, sokat dolgozott a szövetkezetek rendbehozatalán, ebbe ment tönkre az idegrendszere. Anyagilag se jár rosszul, még ha az ide-oda utazást számítjuk is, mert egy ilyen nagy gazdaság elnökének a jövedelme havi hat-nyolcezer forint a Solti fizetése pedig eddig ezt aligha érte el. Talán, hogy a mende-monda ne tartson sokáig, és kétségek se maradjanak, a járási osztályvezető rövidesen újra megjelent a Petőfi központjában, és félreérthetetlenül kijelentette: — Az egyesítést csinálni kell, mert én leszek itt az elnök! Nem törődött azzal, hogy az addig általuk is dicsért, a tagság tiszteletét, szeretetét kiérdemlő, jól dolgozó elnök hallja a bejelentését. Magabiztosan, arcrándulás nélkül adta elő elképzelését, és magyarázatképpen még hozzátette: — Úgy döntöttünk, ennek 36
