Forrás, 1977 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1977 / 7-8. szám - Németh Lajos: Kondor Béla helye a kortárs művészetben (Tanulmány)
NÉMETH LAJOS KONDOR BÉLA HELYE A KORTÁRS MŰVÉSZETBEN Egyre sürgetőbbé válik a feladat: fel kellene mérni a kortárs magyar képzőművészet, illetve képzőművészek helyét az egyetemes modern művészetben. Mondani se kell, hogy iszonyúan nehéz feladat, hiszen korunk művészete ugyancsak sokarcú, az ellentétes tendenciák ütköző területe, bizonytalanná vált az értékrend, egyáltalán az értékre vonatkoztatás objektívnek vélt kritériumai. A probléma megközelítése is már többrétű, meg kell próbálni elhelyezni a magyar képzőművészet jelenségeit az egyetemes művészet koordinátái között, ugyanakkor azt is figyelembe kell venni, hogy miként tükröződtek ezek a külföldi művészettörténeti szakirodalomban, illetve szakmai fórumok értékítéleteiben. A két megközelítés nem feltételnül jut azonos eredményre és ennek oka nem feltétlenül a magyar szakirodalom elfogultságában rejlik. Bonyolult viszonyhálózatot kell ugyanis figyelembe venni. Meglehet, hogy valaki a magyar művészetben jelentős szerepet játszott, missziót teljesített — ugyanakkor az egyetemes művészet uralkodó tendenciáihoz viszonyítva partikuláris jelentőségű csupán, értéke a közvetítő szerep vállalásában csúcsosodott. Arra is van példa, hogy a külföldi szakirodalom kiemel valakit a magyar képzőművészek közül, mert esetleg közel áll az inter- nacionális irányokhoz, ezért az összehasonlító értékelés normái szerint könnyen minősíthető, pedig esetleg művészetének autonóm esztétikai értéke nem indokolná e kiemelést. Bonyolult tehát eldönteni, hogy egy művész munkásságát milyen viszonylatrendszerbe ágyazottan kell szemügyre venni, milyen értékrend alapján kell megítélni. E sok nehézségből következik, hogy e rövid írás, amely Kondor Béla művészettörténeti helyét próbálja körvonalazni, nem lehet több vázlatos kísérletnél. Vegyük először szemügyre a kérdés könnyebb oldalát, Kondor művészetének a külföldi visszhangját. Tudjuk, hogy ez igen sok véletlennek a függvénye — ki mikor, mit ismerhetett meg Kondor munkáiból —, és nem is feltétlenül mérvadó. Mindenesetre tanulságos, még ha a külföldi sajtóvisszhang esetlegesen jut is el hozzánk. Néhány adat azonban rendelkezésre áll és segít a külföldi kollegákkal, művészekkel folytatott beszélgetéseknek a személyes tapasztalata is. Kondor művei közül több szerepelt külföldön — általában azonban szórványosan és véletlen válogatásban. Első bemutatkozása az 1958-as luganói grafikai biennálén volt, sikerét mutatja, hogy nyolc évvel később már meghívott művészként, különkiállításon nagyobb kollekciót mutathatott be, a rendezőség egyidőben hívta meg Rauschenberg- gel és Max Ernsttel. E második luganói kiállítása alkalmával írta róla Arnold Kohler: ,,A magyar Kondor Béla autentikus zseni, mindnyájunk számára revelációként hat.”. Jó visszhangja volt az 1962-es Miami-ban bemutatott rézkarcsorozatának is, művészetének a szürrealizmussal érintkező, vizionárius karakterét értékelték. Később is főként grafikáival szerepelt külföldön, a különféle grafikai kiállításokon. A legnagyobb elismerést 1964-ben kapta, a tokiói grafikai biennálé egyik nagydíját nyerte el a „Romantikus tanulmányok” sorozatára. Festményei közül életében kevés került bemutatásra, a legtöbb a Vilt Tiborral és Gábor Istvánnal közösen rendezett bécsi kiállításon. Kétszer szerepelt nagyobb grafikai anyaggal Jugoszláviában, néhány művét kiállították Párizsban, Londonban és Velencében is. Igazán reprezentatív anyaggal azonban csak négy évvel halála után, 1976 őszén a Milánóban rendezett modern magyar festészeti kiállításon szerepelt, itt nagyméretű festményei is ki voltak állítva, a kiállítás szervezője, 23
