Forrás, 1977 (9. évfolyam, 1-12. szám)

1977 / 7-8. szám - Kondor Béla: Hátramaradt versek (Az én menyasszonyom a lenyugvó csönd; Különös napok voltak,látom; Majom vagyok, láncon mosolyogva)

Majom vagyok, láncon mosolyogva vígan körbekerekezünk apró biciklin. Banán, cukorka, esett pálinka, taps. Egy jó alvást, egy éjszakára csak ád az isten is jutalomként, ingyen.

De reggel madarak lármáznak boldogok, és felrepül az égbolt. Látom, hogy mégis elvesztünk.

Ami tegnap győzelemnek látszott szeretetnek és igaznak, forró női homlok a hasunkon, tényleg már tudom, minden odalett.

Azután bejön az asszonyom.

Új vizet ad a virágnak kenyeret rág, rágcsál, mintha.

Kis bort és tollat igazít meg lesimítja a szoknyát, tekereg.

Már tudom, minden odalett.

*

22