Forrás, 1977 (9. évfolyam, 1-12. szám)

1977 / 5-6. szám - SZEMLE - Gazdag István: Bács-Kiskun megye múltjából I. kötet

— Sajnos, egyszer sem — ingatja meg a fejét 'szomorún —, pedig szerettem volna. De — hol a munka volt sok, hol az idő meg a pénz túl kevés. Nagyon messzire van.

Ottlétem ideje alatt nem találkoztam többé vele, de harmadnap, amidőn ismét bementem a szövetségbe, ott találtam ajándékul küldött verseskönyvét, a következő ajánlással: ,,Buda Ferenc elvtársnak jóemlékül, hogy találkozott egy ősmagyarral, Temirkullal.”

Nem ő az egyetlen kirgiz,aki a háború alatt tette lábát először Magyarország földjére. Mint ahogy azok száma sem kevés, akik itt maradtak örökre nálunk, a földben.

Népművészet

Kétszer jártam a frunzei Állami Történelmi Múzeumban, ugyancsak kétszer a Képzőművészeti Múzeumban. Mindkét intézmény kiállító termeiben láthattam néprajzi, népművészeti anyagot. A múzeológiában járatlan lévén fogalmam sincs róla, hogy a népművészet, a néphagyomány megmentett tárgyi emlékeinek a legrégibb s a legújabb kor történelmi dokumentumaival, ill. képzőművészeti alkotásokkal való kiállítása egy fedél alatt helyesnek ítélhető-e tudományos, módszertani szempontokból. Maga a tény mindenesetre szemléletesen tükrözi Szovjet—Kirgizia szakembereinek abbéli felfogását, hogy ők hazájuk történetét — az őskori sziklarajzoktól az egykor szilaj pásztor nép mindennapjain át a munkásmozgalom, a forradalom s napjaink történetéig — összefüggő folyamatként mutatják be, mint ahogy művészetüket is szerves egésznek tekintik, amelyben békésen megférnek egymás mellett, sőt — horribile dictu! — egymás létrejöttét s fölvirágzását törvényszerűen feltételezik a korai középkor kőbálványai, a jurta belsejét borító csudálatos nemezszőnyegek, valamint a ,,valódi” festmények és szobrok, a századfordulótól napjainkig.

8