Forrás, 1977 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1977 / 5-6. szám - SZEMLE - Harsányl Zoltán: Gerő János: Előre megfontolt szándékkal
esetben aszóban forgó Borisz őrmester mint „városparancsnok”) azonnal a fasiszták által lerombolt falu helyreállítására, a szétrombolt normális élet újra megindítására törekszik. Terjedelmében legnagyobb a kötetben és élménytől fűtött lendületében magával ragadó: Az útnak nincs vége. Ez egy parasztpárti megyei titkár és a helybeli kommunista párt megyei titkárának kapcsolatáról szól. „Pannóniában” kerülnek egymáshoz közel, a Dunántúl szép kis városában. Szorosabb barátság alakul ki köztük, nemcsak fegyvertársi viszony. A koalíciós időket éljük, majd az ötvenes évek elején vagyunk. A parasztpárti titkár „Keletről” jön ebbe a bakonyaljai városba, ősi püspöki székhelyre. Egészen fiatalember még. A kommunista párti kétszer annyi idős, oktatja is, neveli is. A párt politikájának megfelelően a legszorosabban dolgoznak együtt, a'munkásság és a szegényparasztság érdekeinek védelmén, egyesítésén. A személyi kultusz kezdete az időpont, egyre-más- ra érthetetlen jelenségek történnek. Tág lelkiismeretű, kevés skrupulussal rendelkező embereknek sikerül hatalmi pozícióba kerülni. Régi, kipróbált, a nép ügyét lelkiismeretesen szolgáló pártmunkások egyre inkább háttérbe szorulnak, sőt néha nyomtalanul el is tűnnek. A kommunista párt titkárát, Lajkó Imrét is előbb leváltják, Pestre helyezik egy tőle tulajdonképpen távol álló igazgatói pozícióba, majd egy szép napon letartóztatják. „Biztosan belekeveredett valamibe. Különben nem vitték volna el”. — mondja az egyik titkárnő. — Ismerjük ezeket a történeteket. A párt megbélyegezte hibákat, véget vetett az osztályharc ilyen kényúri értelmezésének. Az irodalom szerepe a dolgok emberi oldalának a bemutatása, a lelkek formálódásának vagy eltorzulásának az ábrázolása. Ez az egyetlen lendületben rohanó kisregény a lélek lendületét bizonyítja, az élmény valódiságát, az igazság szenvedélyes keresését. Nem hisszük, hogy tévednénk, ha az egész kötet főmotívumának is ezt a mély igazságérzetet jelöljük meg. A becsületes emberek és a becsületes munka tiszteletét, amit a legkülönbözőbb helyzetekben mutat meg. Az útnak nincs vége pártmunkásokról szól, az új társadalom aktív építőiről, akik a személyi kultusz áldozatai. Sehol, semmilyen körülmények között nem szabad félrevezetni, sem mellőzni a tisztességes szándékú embereket. És nemcsak azokat, akik tudatosan és elhivatottan dolgoznak a nép államának az építésén, hanem senkit, aki becsületesen akar dolgozni ebben a hazában. Különböző típusú emberek során és különböző helyzetekben mutatja be ennek az igazságnak az érvényességét a könyv. Az élet sokkal komplikáltabb is annál, minthogy egy csöbörbe kavarjunk mindent. Valahogy erre figyelmeztet a következő, még a hatvanas évek legelejéről származó kisregény: A fekete föld. Tömören, erőteljesen megformált írás ez. Szerkezetileg egységes, a jellemek rajza éles vonalú, a helyzetek természetesen alakulnak, a történés az események logikájából következik. Talán azt tehetjük ehhez is hozzá, hogy adottak a nagy regény szélesebb keretei benne. A Kopog a tető, a kötet utolsó kisregénye a szép fiatal vidéki óvónő és a házasember mérnök viszonyáról arra a nagyon megszívlelendő tényre villant rá, hogy a nők sokkal nagyobb érzékenységük és mélyebb érzelmi életük folytán mindig a kijátszottak, néha egészen a megaláztatásig. Pedig ez a hősnő, Ildikó, milyen büszke, akaratos, önálló gondolkodású lány. Úgy indul, hogy ő uralkodik a férfiszíveken, tetszése szerint játszik érzelmeikkel. Nem teszi rokonszenvessé az író a történet líráját. Már első kötetében feltűnt Gerő János nyelvének az a sajátsága: íze, kifejező, megjelenítő ereje, szemléletessége, amelyet olyan otthonosnak éreztünk. A tiszántúli nyelvből formálódott ki stílusa. Olyan természetesen és szépen beszél magyarul, olyan ízekkel és a kifejezéseknek azzal az ér- zékletességével, ahogy Debrecenben és Biharban szólal meg a magyar beszéd. Ami változást most ezekben a kisregényekben érzünk rajta, az stílusa ütemének felgyorsulása, a kifejezési mód köny- nyedebbé válása. Pergő, gyors, lendületes az elbeszélés menete is. (Talán néhol túlságosan gyors is, túlságosan sietős, csak célratörő). A magyar elbeszélőknek ahhoz a típusához tartozik, akik kedvvel, bőségesen, érdekesen mesélnek. Történetet történet után mondanak el, néha elkanyarodva egy kicsit a szerkezet szigorú rendjétől, de mindg fenntartva érdeklődésünket és mindig jellemzően a szóban forgó személyekre, a helyzetre, a mondanivalóra és mindig világossá téve a célt, amelyik felé az események irányulnak. HARSÁNYI ZOLTÁN 91
