Forrás, 1977 (9. évfolyam, 1-12. szám)

1977 / 1. szám - Milovan Danojlić: Versek (Az estéli magány balladája, Hordógörgetők, Szüleim földjén, Otthonaim, Esteledik) Pintér Lajos műfordításai

Csak homály, csak árvaság, hosszú út, melyen jövünk, messzi már: az ami múlt, még messzibb: vágyott jövőnk.

Tél van most, lassan virrad, fahegyrő! kúszik az éj; távolba néző ökör, kakas szól: vérző taréj.

Ősz van most, őszi ködök, pókháló foldozta ég,

8-ast ír falra a pók; kék virág, égszín cserép.

OTTHONAIM

Otthonaim: falaidon a borostyán megtörik. Falaid: madártojást, pirosat, rejtőztető, falaid: lassú tüzek bölcsője, bölcsőheiye, falaid: mennyi hívás a nincsbe, ősálomba.

ESTELDEIK

Leszáll az est: tépett, silány hangok fala, összeötvözi az idő, legyen erős, teljes, nyugodt.

Füst a háztetők felett: ím itt vékonyka, játékos, pajkos; amott nehéz és egyenes, miképpen ósdi szónoklat.

(PINTÉR LAJOS műfordításai)

48