Forrás, 1977 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1977 / 1. szám - Milovan Danojlić: Versek (Az estéli magány balladája, Hordógörgetők, Szüleim földjén, Otthonaim, Esteledik) Pintér Lajos műfordításai
HORDÓGÖRGETÖK Görgessétek a hordókat. Görgessétek kézzel, rúgjátok lábbal Görgessétek a hordókat keleti déli utakon Hogy megrázkódjanak hogy kitörjenek a menedékház présház penészes ajtói Hogy megrázkódjanak a hordók hogy ugorjának a köveken, mint a villám Közép-balkáni lejtőn cikázzatok az alsó tengerekig lefussatok Görgessétek a hordókat a szél házáig görgessétek hozzám jöjjön a mámor a szabadító Tegyetek csodát a napok ne hasonlítsanak többé üres iskolai udvarokra Gyűlöletre amely éppen csak elválik a félelemtől Ne hasonlítsanak a kiáltásra amely elárulja az imára kulcsolt kezet Tegyetek valamit az én meddő életemért segítsetek Görgessétek a hordókat Görgessétek a zöld hordókat Hordóit a földnek hordóit a méznek hordóit a puskapornak Hordóit a tejnek hordóit a szent ereklyéknek hordóit az olajnak Hordóit az én fekete szerencsétlenségemnek hordóit a homálynak Hordóit a homoknak híres hordóit a ti szeretni-gyávaságtoknak Duzzadnak majd a tavaszi pufók rügyek A tölgyfa gallyain láthatatlanul könnyeznek növekszenek Görgessétek a hordókat az asztalokon, keresztül az ebédlőasztalon fussatok ti is szökellőn Szaladjatok a patak partján legyetek kétszer gyorsabbak a pataknál A száraz füvön át kavicson át tenyéren másszatok térdre essetek Le a hegyről rohanjatok a háztetőn át törjön össze a cserép a ház Várnak a völgyek várnak a csendes folyók talán valahol valaki vár Görgessétek a hordót hátgerincen által maradék erőtökkel görgessétek őket A hivatal folyosóin sáncon csatornán tantermen táblán Hordónk hadd Zuhanjon emberek közé átpasszolt döntések közé A hordók nyája induljon meg a réten dugókat a zsebekbe És utánuk, a sapkát a tarkóra hátralökni kérem Zuhanni akarok zuhanni! Magamra kárörvendőn nézek Várok a lecsupált fátlan tavaszra melyben a hordók feldübörögnének Milyen tartályok milyen világ Mit gondoltok most fölaprítottak: hordóban ti fák! SZÜLEIM FÖLDJÉN íme, szüleim földje, szülőföld, Milanovac; itt a kín parasztra üt, a paraszt állatra vág. Helyenként csöndes szavak, halált hívsz: választhatót, a homlokodba? halántékodba? —röpíts golyót. 47
