Forrás, 1977 (9. évfolyam, 1-12. szám)

1977 / 1. szám - Pintér Lajos: Hordógörgetők (Közelítés Milovan Danojlić verseihez)

elvont filozófiai tételek, mítoszok, mítoszi helyzetek modern életérzésekkel keverednek; a mikrokozmosz érdekesen lüktet, főképp a tenger igézi a képzeletet. (Újvidéki barátom mondja — nem érdektelen ideírni megfigyelését —, hogy Juhász Ferenc a Halottak királya című versében van a tengernek olyan sugárzása, mint amilyen a horvát költészetben is megfigyelhető.)

Ezekben a ,.modern”, „intellektuális” versekben a versforma is sokkal nyersebb, nem dalszerű, hanem darabosabb, hézagosabb. Ahogy Csuka írja: a modern költői kifejezés keresésekor elhagyják a hagyományos ének talaját.

Hosszabb jugoszláviai utam alkalmával — és itt érjük el a már egyénibb választáshoz — közelebb kerültem a szerb Adam Puslovic, Mirko Magarasevic, Milutin Pet- rovic munkájához vagy a crna gorai Zuvdija Hodzic verseihez. (A harminc év körüli Zuvdija Hodzic 1970-ben Titográdban verskönyvet adott ki, érdekes volt számomra, hogy ezekben a versekben — amennyire megértettem — az intellektuális költészet jegyei és a kötött, strófás, rímes vers jegyei egyensúlyoznak. Hodzic második könyve azonban már próza, s talán a prózaíró legyőzi véglegesen a költőt.)

Azután mikor az ,,Új szerb költészet” antológiájában rátaláltam Milovan Danojlic verseire, akkor egy időre a többi munkámat félretettem. Igaz, ő nem épp a legfiatalabb, induló költő: harminckilenc éves, és nem is első kötetét lépi túl. Igaz, első kötete húszéves korában megjelenhetett. Most a hetedik kötetnél tart már, de ez a jugoszláviai könyvkiadás természete szerint nem meglepő. (Sokadik köteténél és „minőségénél” tart például a vajdasági magyar Brasnyó István is, vagy Domonkos István, Tolnai Ottó; akiket pedig életkoruk és indíttatásuk szerint az egy-két kötetes Utassy- hoz, Kiss Benedekhez, Petri Györgyhöz és a többiekhez lehetne hasonlítani.) Milovan Danojlic is — talán abból fakadóan, hogy egy-két-három évenként kötetben teheti próbára, újíthatja erejét és összegezi költészetét —, több hangú költő. ír expresszionista szabadverset, ilyen a Hordógörgetők, amelyben mámoros képzuhataggal mond nemet a körülöttünk levő világ néhány elidegenülő vonására; Balladája és Szüleim földjén című verse hagyományosabb, zártabb. (A Szüleim földjén formáját, impresszionizmusát, képszerkezetét akár Juhász Gyula verseivel hasonlíthatnánk.) Az Otthonaim és az Esteledik vers pedig szikárabb, tömörebb. (A „fordító” ismerje el, talán annál is dísztelenebb, ahogy az ő magyar változata mutatja.)

Mindenképp: három alkotói korszak öt verse ez. De egyik a másikat mégse rontja, inkább fölerősíti. Talán nem érdektelen őket így egymás mellé helyezni; ahogy talán nem volt érdektelen Danojlic verseihez közelítve a fordítás műhelymunkájának is három rétegét megkeresni.

45