Forrás, 1977 (9. évfolyam, 1-12. szám)

1977 / 1. szám - Pintér Lajos: Hordógörgetők (Közelítés Milovan Danojlić verseihez)

talán jogos a fordítások elé műhely-jegyzetet készíteni: amely a munkának nemcsak a kész termékét, hanem a „forgácsait” is látni engedi. Ilyen „forgács” az is, hogy beismerjük, az elméletben állított mércét első kísérleteinkkel elérni nem tudjuk. Lehet, a pontos tükör-vers nem készül el, lehet, hogy a „magyarított” vers (műfordítás-irodalmunk milyen különös szava ez) nem lesz gördülékeny. Aki anyagot formál, maga is formálódik. S a műhelymunkának különlegesen nagy előnye, hogy látni engedi a formálódó akaratot.

Ezek gyarapítják tehát munkánk forgácsait, de pontosabb kép rajzolódik, ha a fordítókat a szerzőkkel szembesítjük. A választásban — érzésem szerint — sok társam már meglelte legjobb, vagy legjellemzőbb, önmagát. Talán — szűkebb-tágabb értelemben vett — nemzedékem is. Nem véletlen már, hogy például Kovács István Stachura fiatal lengyel író kötetével jelentkezett, a Szekercelármával, s ahogy megítélni tudom — munkáját különleges érzékkel végezte; nem véletlen, hogy a Keleti Golf-áram antológiában lengyel-fejezetet írt; és nem véletlen, hogy a „Hamu és gyémánt” film címet adó versének pontos magyar mását keresi, készíti újra és újra. Nem véletlen, hogy Spiró György Jugoszláviáról írt abban a könyvben; s az sem, hogy Krlezára rátalálva, most róla készít nagyobb tanulmányt; s ha fordítóként is megkeresi majd az ízlésének való munkát, az se lesz se véletlen, se megalapozatlan. Vagy folytassuk: Veress Miklós Jeszenyin-versek ízét próbálja, különös-különleges hajlandósággal, olyan átéléssel, hogy a Jeszenyin-versek hangulata szinte visszahajlik, ráhajlik egyik-másik új versére. Miért maradna el ezek után az új és új kísérletek sikere?

Az sem véletlen, hogy ahogyan évtizedekkel előbb Nagy László, most Kiss Benedek a bolgár kultúra, költészet értékeire lett figyelmes. (Akár Utassy József, Varga Csaba, Baka István — persze más és más módon.) S nem véletlen, hogy egy mai bolgár költő verse: Ivan Valev Bogumil papok versének fordítása különös szépségűvé is lett. Kovács István esetében sem, Kiss Benedek esetében sem véletlen, hogy fiatalokat — vagy fiatalokat is fordítanak. Nem kell, nem elég ehhez az egyszeri program, hanem a tájékozódás folyamatossága kell:a másik nép kultúrája izgatóan fontos legyen számunkra, lehet ezáltal önnön kultúránkra is pontosabban látunk. S ezen belül: ha a fiatal alkotók munkája, itt Kelet-Közép-Európa országaiban és máshol, fontos lesz számunkra, lehet ezáltal önnön munkánkra is pontosabban látunk. Azért mondom mindezt, jelezzem: a fordítás nem egyetlen feladatnak való megfelelés.

Talán a példák igazolni tudják, a fordítás műhelymunka egy másik értelemben is: az alkotói tájékozódás műhelyének munkája. Hadd menjek tovább, hadd jussak el, hisz ez elsődleges célom: Milovan Danojlichoz, akinek verseit fordításra választottam. Ezzel együtt hadd jelezzem a fordítás „műhelymunkájának” egy harmadik összetevőjét. Fordítani: műhelymunka, olyan értelemben, hogy az ember a műhelyében nincsen mindig és mindig egyedül. Hisz egyedül tájékozódni szinte lehetetlen; s az ember a műhelyében nem is mindig egy dolgon, tárgyon dolgozik, vagy egyetlen munkára gondol. Mondjam a segítőket? Mondjam Lator Preseren-fordításait újra: egy adott korra, a kor nagy alkotójára irányítottak figyelmet; mondjam Csuka fordításait: a fiatal horvát költők közül például Vlado Gotovacra, Antun Soljanra, a fiatal szerbek közül Ljubomir Simovicre, Velimir Lukiéra ő irányította fordításaival a figyelmet. De a műhelyében nincsen az ember egyedül, a vajdasági fiatal magyar költők sorra közvetítik a kortárs fiatalokat; a hidak állnak — épülnek, az ő üzenetükön keresztül a szlovén Tornáz Salamunra, vagy a horvát Luko Paletakra esett egy-egy különösebb fénysugár. Elsősorban a fiatal horvát költészet izgatott, Luko Paletakot terveztem fordítani, tétova jegyzeteket is készítettem; izgatott a teljesen modernnek mondható horvát fiatalok költészete. Az az intellektuális költészet, amelyben a történelmi, társadalmi élet üzenetei sokkal kisebb szerepet kapnak, mint például a miénkben;

44