Forrás, 1977 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1977 / 5-6. szám - Balázs József: Szeretők és szerelmesek (Regényrészlet)
nak tűnő testek a busz ablakához simultak, a korareggel egyformasága, erőszakos szürkéje kavargott előttük. „Ilyen korán”, gondolta Kalenda, „még a busz sem úgy rázkódik, mint amikor hazafelé megy az ember.” Megérjük, hogy még te fogsz nekünk parancsolni — fordult Kalendához Bertalan István. Bertalan István kőműves volt. Minden héten hazament a családjához, otthonról száraz tésztát hozott magával, néha egy-egy zacskó krumplit is. Ha lehetett, napközben is főzött magának, ilyenkor megkínálta a többieket is, azok jól megbámulták a főztjét — a sűrű tésztalevest, a rettenetesen hagymaszagú paprikáskrumplit — megdicsérték, de sohasem kértek belőle. Tudták, de sohasem beszéltek róla: Bertalan István azért főz magának, mert házat épít, s csak így tud spórolni... Kalenda mérges lett:,, Ha nem lenne eza Bertalan István ötven éves, most elküldeném az anyjába ...” — Hagyja — szólt Latorcza Imre Bertalan Istvánnak — a kurvák szikkasztották az éjjel .. . Kalenda felugrott a fotelból és a fiú elé lépett: — Fogd be a szád. Nincs kedvem veletek ugatni! A fiú úgy tett, mintha egyáltalán nem törődne Kalendával, „ha nincs, akkor nincs kedved, engem nem érdekel”, majd leült az ajtó elé a pokrócra. A csoportvezetőnek elaludt a cigarettája, mialatt újra meggyújtotta és visszatette a szipkájába, nyílt az ajtó és két férfi lépett a szobába. A csoportvezető köszönés helyett megjegyezte: „Dehát arról volt szó, hogy délután jönnek.” — Sietnünk kell, minden perc drága. Majd jövünk délután is — mondta a csoportvezetőhöz közelebb álló férfi. — Rendben van — fordult meg a csoportvezető és Kalenda Józsefre mutatott. — Maga Kalenda József? — kérdezte a csoportvezetővel beszélgető férfi. Bőrzakó volt rajta, fehér magasnyakú pulóver, s bordószínű nadrágja elegánsnak tűnt a munkásruhában üldögélők számára. A másik férfi még mindig az ajtónál állt. Kalenda felállt, kezet fogott az idegennel, majd kérdően a csoportvezetőre nézett. — Én már mondtam neki, hogy fogják keresni — magyarázta a csoportvezető. — Engem úgy tájékoztattak, hogy délután ... — Igen, igen — vágott közbe türelmetlenül a bőrzakós. — Nagyon fontos a dolog. Kalenda az idegen férfit bámulta. — Nézze — fordult Kalendához a bőrzakós — sokat hallottunk magáról. Én a központban dolgozom. Mérnök vagyok . .. Szóval: épít a vállalat H-on egy irodaházat. Nincs nagyon messze, de közel sincs . . . Tudja hol van? Kalenda bólintott. — Szóval, épül ott is egy irodaház. Közösen vállaltuk egy másikgyárral, hogy felépítjük ... Én is lemegyek. — A mérnök elvtárs lesz ott az építésvezető — szólt közbe a csoportvezető. Kalenda hallgatott. Latorcza Imre közelebb lépett a mérnökhöz és úgy bámulta. — Azt szeretnénk, ha maga eljönne oda. Meg többen is jöhetnének. Hárman, négyen ... Nincs szakember. H-on nincs elegendő szakember ... Erről lenne szó — magyarázta a mérnök. — Nincs? — nézett rá Kalenda. — Ha jól tudom, H. város... — Olyasmi. Kisváros. De szakember nincs. Jó épületasztalos nincs. Utánanéztünk... Szóval, eljönne-e H-ra? — Én? — nézett Kalenda a csoportvezetőre, mintha segítséget várna tőle. 17
