Forrás, 1977 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1977 / 5-6. szám - Vajda János: Clique és claque (Tollrajz) - Seres József ismertetőjével
hát bizonyos lehetsz benne, hogy arcképed meg fog jelenni az első lapon. Kisfaludy- Társaságba és Akadémiába előbb-utóbb betuszkol a clique erőlködése s a claque zaja — és mindezért nincs más kötelességed, mint tőled telhetőleg magasztalni a pajtások érdemeit és védelmére kelni gyengéiknek. S így „nagy” férfiúvá leszesz, mielőtt észre- vennéd magadat, hogy megérdemelted e kitüntetést munkálkodásod által, s nincs egyéb bajod, mint az, hogy sehogy sem tudod magadat beletalálni nagyságodba, mert hát megírta már Goethe: „Dass Glück ihm günstig sei, Was hilfts dem Schöffel? Denn regnet’s Brei, Fehlt ihm der Löffel.” Szózat, I. évf. 4. sz. 1874. ápr. 23. [25]—26. I. — Tárcza rovat. A 150 évvel ezelőtt született (1827. május 7.) Vajda János „önkéntes bécsi száműzetése” (1864. szept.—1865. okt.) után — amelybe az 1862-ben Arisztid álnév alatt írt, rendkívül éles hangú a nemesség osztályönzését, gőgjét, léha életmódját s a magyar társadalom és irodalom terén uralkodó helyzetet bíráló két röpirata (Önbírálat, Polgárosodás) miatt kényszerült — elég nehezen találta meg a helyét a társadalmi és irodalmi életben. Barátai, főképp Nagy Miklós, a Vasárnapi Újság akkori szerkesztője, segítségével azonban mégis lehetővé vált számára, hogy részt vegyen az irodalmi életben. Az akkori irodalmi élet vezetői azonban nem felejtettek. A 70-es évektől kezdve megjelent ugyan itt-ott néhány verse is, de főképp újságírásból tartotta fenn magát. Az újságírás viszont — ellentétben a közhiedelemmel és magának Vajdának egyes nyilatkozataival — életeleme volt a keserűségekkel telt, s a hazáért, a magyarságért, a demokratikusabb életért szenvedélyesen harcoló költőnek. Ebben az időben főképp a Vasárnapi Újságba írt cikkeket, de 1874-ben egy rövid életű hetilapot, a Szózat-ot is szerkesztette. Összesen 15 szám jelent meg ebből a lapból (az első szám ápr. 2-án), de ezt a tizenöt számot Vajda csaknem egyedül írta a politikai vezércikkektől az apró vegyes hírekig. Tárcacikkei, amelyeket ő „Tollrajzok”-nak nevezett, ma még ismeretlenek, elfeledettek, pedig Vajda legerőteljesebb, legbátrabb társadalombíráló és elemző szatirikus írásai közé tartoznak. Igaz, ezek a tárcák névtelenül jelentek meg, de a fentebb elmondottakon kívül a hangjuk s a bennük található személyi vonatkozások kétséget sem hagynak afelől, hogy Vajda írta. A Clique és claque-t ezekből a másutt még meg nem jelent tárcacikkekből választottuk ki. Elsősorban azért ezt, mert talán legközvetlenebb módon tükrözi a költő akkori társadalom és irodalomszemlélete mellett egyéni helyzetét, elvi szilárdságát is. Közvetlen barátai, elsősorban Nagy Miklós határozott föllépésére 1870-ben tagja lett ugyan a Kisfaludy-Társaságnak, de ez nem ingatta meg szilárd meggyőződésében, hogy az irodalmi és politikai életet egyaránt klikkek irányítják, s mint monográfiaírója, Komlós Aladár írja: „érthető okokból útálja a Kisfaludy-Társaságban uralkodó csoportot.” Ez a tárcasorozat — ha egyszer megjelenik — nagymértékben hozzájárul majd Vajda politikai és társadalmi szemléletének jobb megvilágításához. SERES JÓZSEF 12
