Forrás, 1977 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1977 / 1. szám - Vörös József: Novellák (Árnyékban, Utazás a Tiric dűlőben, Koránkelés - jó közérzettel)
VÖRÖS JÓZSEF ÁRNYÉKBAN Sas Ernő a vadász, megtermett ember, jólnevelt pocakkal üldögél a szobában. Az asszony a konyhában tesz-vesz, az el fogy hatatl an tennivalóktól körülvéve. Mint mindig, előveszi az idegesség. Kapkod. Széparcú, csinos asszony. Kora meghatározhatatlan, mint az évelő növényé. Katonafia van, és a kisebbik is tizenhét éves. A férj keveset beszél. A mennyezeten kék égő villan fel. A kettéosztott szoba közepén a parkettól a plafonig drótháló feszül: a gyűlölet és a tisztelet demarkációs vonala. Középen vaskeretes ajtó, szintén dróthálós, kilincs helyett villanyzárral. Az elkerített rész a férj pihenőhelye. A vadász itt gondolkodik, tévét néz, pihen, olvas. Nem emlékezik a saját nevetésére. Az iménti vörösborról hidegen, ellenszenvesen beszél. Szolgálati revolverét pörgeti az ujja körül. Az asszony elnézést kérőén lép a szobába. Tompa dörrenés hallatszik, füstcsík száll fel. A feleség halálraváltan dől a falnak. Lábánál szétleffent füllel, élettelenül fekszik a vizsla. UTAZÁS A TIRIC DŰLŐBE Fehérre meszelt ház áll az úttól ötven lépésre. Gémeskút az udvaron, körülötte vadon burjánzó szelíd ibolya. Az ajtó nyitva, nincs miért zárni, a szemközti fal régen kid ült, mohos gerendák tartják a rozzant tetőt. Tizenkét évvel ezelőtt itt élt Luca, a molett, de szép lány, idős anyjával. Hat elemit végzett a kötelező korhatárig. Anyja analfabéta. Luca az iskolábajárás idején is cselé- deskedett, libákat, pulykákat őrzött. Amikor abbahagyta a tanulást, a szomszédban foglalatoskodott. Dömökék gyerekét dajkálta, vagy az erdészethez járt facsemetéket ültetni. Dömök családtagnak tekintette, bár nem éppen atyai érzéssel tapogatta koraérett, formás fenekét. Dömök és felesége erősen italozott, fűszerezésül dohányozott hozzá. Egyik nap Luca anyja idősebb lányához utazott. Este Dömök átszaladt Lucához és megkörnyékezte. Összegyűrték az ágyneműt, az ágyterítőt ki kellett mosni. Ettől kezdve Luca kivirult, ám félelme nőttön nőtt. Dömök összehozta egy fiatal kocsmai ismerősével, akit hamarosan házasságra sarkallt. Torna Pistának tetszett az ötlet, meg Luca is. Megkedvelték egymást. Dömök volt a násznagy, saját házában ő állta a kiadót. Az eszem-iszom után borús napok jöttek, egyre sűrűbben. Torna a boldogságtól még többet ivott, mint addig. Luca hét hónapra világra hozta Torna Pistikét. Amikor felerősödött, kapálni járt és ő is egyre gyakrabban nyúlt az italhoz — vigaszért. Olykor a férjével együtt italoztak, amíg anyósa a gyerekre vigyázott. Luca a szomszédokkal is jól megfért, szeme láttára tették a pénzt a kredencfiókba. Aki a becsületesség, a megbízhatóság mintaképe volt, időnként legyőzhetelen csábítást érzett. A napok jöttek-mentek. Pista egyszer fizetés helyett Dömökkel tért haza hullarészegen. Luca ekkor értette először, hogy mibe csöppent, s nagyon elkeseredett. A gyereket orvoshoz kellett volna vinni, mert megfázott, láza volt. Valahonnan pénzt 40
