Forrás, 1977 (9. évfolyam, 1-12. szám)

1977 / 1. szám - Vörös József: Novellák (Árnyékban, Utazás a Tiric dűlőben, Koránkelés - jó közérzettel)

kellene keríteni, de honnan? A szomszédba szaladt, hogy egy százast kér, bár eddig is tartozott már.

Benyitott a lakásba. A konyhában nem volt senki. A pillanat adta helyzetben nem tudott mérlegelni. Kihúzta a kredencfiókot. Ötszáz forintot talált. A melltartójába csúsztatta a pénzt és kiszaladt. A szomszédasszony a tyúkoknál szöszmötölt. Luca odament hozzá, néhány tojást kért kölcsön. Rántottát sütött a két férfinak, aztán felöltöztette a gyereket és elvitte az orvoshoz.

Miközben visszafelé jövet kiváltotta a gyógyszert, arra gondolt, kitől kérhetne pénzt, hogy visszacsempéssze amit elvett. Anyja, testvére, messze van, a volt szeretőjétől szégyellt kérni, az anyósával meg mindig veszekedtek. Senki sem jöhetett számításba. Ekkor arra gondolt, elmegy kapálni. A szomszéd észrevette, hogy eltűnt a pénz. Bement a rendőrségre, feljelentést tett. Mivel Lucán kívül senki se járt náluk, a gyanú rá terelődött.

Luca éppen mosott, amikor az udvaron a kutya felugatott a motoros rendőr jöttén. Rosszul érezte magát, tudta, hogy a pénzről van szó. A rendőr kikérdezte, adatokat jegyzett, majd egy idézőt hagyott. Ő idegesen viselkedett, de tagadott. A rendőr érezte, hogy a tettessel áll szemben.

Ahogy elhalt a motorzúgás, Luca erőre kapott. Megnézte az idézőt és felkapta a fejét. Erőtlenül a székbe rogyott. Aztán hirtelen felemelte a teknő mellől a Hypós üveget. Ivás közben remegett, szeméből könnyek folytak. Az üveg csörömpölve zuhant a földre. Luca fájdalomtól torz arccal zuhant utána.

Mire férje és anyósa orvost hívott, már késő volt. Pár napig élt, szörnyű kínok között. Egy kopott fakereszt áll a Tiric dűlői temetőben. Szőke Luca élt 22 évet, meghalt 1968-ban.

KORÁNKELÉS - DÓ KÖZÉRZETTEL

Szedressy-Szontágh Félix a jópofa és tehetséges seftmayerek közé tartozott. Talán már az anyai mosolyban meglátta az élet millió karátos színeit. A régi közjegyzői méltósággal élt apjától örökölt 300 holdas birtokán elragadóan szép és mindenben hasonló hitvesével a községtől 809 méterre.

Boldogságukat mi sem zavarta. Csütörtökönként tarokkpartik tarkították édeni életüket. Öt órakor jött a patikus, a pap, az orvos és — olykor — a csendőrőrs parancsnoka. Szedressy-Szontághné egy-egy mosolya összefogta a község előkelőségeit, amin ő maga remekül szórakozott. Szedressy-Szontágh Félix jó modorú, sudártermetű férfi, akiért viszont az előkelőek hitvesei epekedtek. Sejthetni, hogy a szemmel látható ellágyulások idején mit gondolt, mert ilyenkor szeme feleségére villant — azé visszacsillogott — és vendégeit hízelegve kínálgatta. A férfiak az estéről és a politikáról tárgyaltak kártya közben, kiszínezve értesüléseiket.

Szedressy-Szontágh földjeinek nagy részét államosították. Ami megmaradt, azt maga adogatta el jó pénzért a földéhes parasztoknak. Amikor a Tsz. híre elterjedt, Félixnek még 20 holdja volt. Két lánya leérettségizett, a fia általánosba járt. A jövedelem csökkent, a kiadás növekedett. Akkor darálót szerkesztett, felesége pedig disznókat nevelve reggelenként szaros csizmában trappolt az udvaron. A hétvégi szórakozás, vendégjárás ekkor sem szűnt meg, a lányokhoz nap mint nap jártak a jó barátok és nagyreményű legények. A lányok azonban legjobban az életet szerették, az örömöket.

Amikor megjelentek az agitátorok, kérésük Félixet nem lepte meg, hiszen a barátok előre megsúgtak mindent. Ezért aztán rövid unszolásra belépett, kis erdejét, parlagon

41