Forrás, 1977 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1977 / 1. szám - Iluh István: Versek (Nincs, Magamra hagyva, Reménykedők, A durcás ég alatt)
ILUH ISTVÁN NINCS Nincs szalmaszál Vízhalál tűzhalál Vad szikra pattog Rohan az ár Hasalj a vízre visz A végzet megkeres A halál vigyáz rád Hogy el ne vessz MAGAMRA HAGYVA Születtem embernek szabadnak Élek kis motyóim között Bámul rám jéghideg ablak Fojtogatnak gomolygó ködök Ki kén’ rohanni ordítozva De száz nyavalya ágyra gyűr A sötét elébem feszül REMÉNYKEDŐK Néznek rám A reménykedők A fanyűvő-sorsú Legénykedők Új kornak Fiat áldozok Tízig számolók Háromra halók Halált idézők Kilencig élők Meglopott csalók A DURCÁS ÉG ALATT A napfény szemembe fröccsen S úgy terül rám a végtelen Mint koldusra Az elhasznált köpeny A durcás ég alatt fázom A szél fel leget mázol fölém Állok a sárpuha mélybe A göncöl se jut el sehova A semmi kátyúnak örökös foglya A csillagok a morcos égen Úgy dideregnek a hűvös éjben Mint a harmatos boglya
