Forrás, 1977 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1977 / 1. szám - Marafkó László: Versek (Amint hasát, E világnagy derbyn)
Az éjszaka habját kerülgeti lábunk. Zendülő kövek közt ölelkezve hálunk. Bölcsőre hajoljál. Selyem inget mossál. Virágvasárnapkor csöngettyú'z az oltár. Szirt-héjas időben tik-takkol az óra. Fenyőágat hintünk bársony-nyergíí lóra. Pörögjön az orsó. Redőzzön a vászon. Gyémántfarkú páva rezeg koronádon. Öröksuhanásban, teljes ölelésben, mindig egymás mellett utat vágó fényben. Pehely ring a Naphoz. Fordul az éj kelyhe. Borostyán-süvegben Csodák fejedelme. Holdas bújdosásban, játszó bújdosásban hófehér koporsót nem cipel a vállam. Virágzik a bodza sátora fölöttünk. Hoztunk aranylétrát. Mesefára szöktünk. Forrásban fürösztöd gyöngybe borult szárnyad. Izzó tulipánnal suhanok utánad. MARAFKÓ LÁSZLÓ AMINT HASÁT visszafojtott láng, befelé növekvő sugárzás — mint magról a gyümölcs, a világ leomlik róla, amint hasát óvón körbefonja. E VILÁGNAGY DERBYN Hol több a bukméker a szurkolónál, e világnagy derbyn, hol bőrömre fogadnak, ha változatosságból csődöt mond a pénztár, csalódni jogom csak nekem van, feltéve, ha életben maradtam.
