Forrás, 1977 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1977 / 4. szám - VALÓ VILÁG - Rinyai László: Emma és a metró
VALÓ VILÁG RINYAI LÁSZLÓ EMMA ÉS A METRÓ Négy nap, azaz négy délután — ennyi idő alatt rajzolódott ki a beszélgetésekből egy munkásnő életének, korábbi és mostani szociális körülményeinek kontúrja. B-né elbeszélései adalékul szolgálhatnak a metróépítés történetéhez is. Első nap 1976. február 22-én délután eljött lakásunkra, feleségem meghívta. 34—36 évesnél nem látszik többnek, 167 cm magas, alakja arányos. Haja gesztenyeszínű, elvétve már néhány őszes szál csillog benne. Arcán sok a szögletes él. Kezén látszik, hogy egész életében fizikai munkát végzett. Öltözete: sötétkék jersey ingruha, mell fölött parányi díszzsebbel, fekete lakkcsizma. Mélyen hátradőlt a fotelban, mutatóujját a dohányzóasztal szélén húzogatta. ...1934. április 19-én születtem Zalabéren. 800 lakosa lehetett akkor a falunak. Igen nagy volt a szegénység. Persze, óriási a változás. A téesz jól megy, mindenfelé új házak, valóságos kis paloták épültek. Kultúrház, mozi, miegymás. Földünk nekünk egyáltalán nem volt, anyámék napszámba jártak. Apám 42-ben hirtelen meghalt tüdőgyulladásban. Öcsém 3 éves volt, alig emlékszik apánkra. Anyám újra férjhez ment egy kőművesmesterhez. A mostohaapám csodás dolgokat művelt. Például lerontotta a vályogházunkat, mert állítólag emeletesre volt tervrajza. De ez sohanapján készült el, nekünk meg bérelt viskóban kellett addig meghúzódni. Nem nagyon épített ő másoknak sem, szívesebben járt a munka temetésére. Csavargóit, meg nőzött. Rosszul bánt velem, gyerek éveimet megkeserítette. 12 éves koromban meg is szöktem a rokonokhoz. Csak fél év múlva talált rám, képzelhetitek, mennyire hiányoztam neki. Szegény anyám majd kisírta értem a szemét. Télen-nyáron ötkör felkelés, tüzet gyújtani. Emiatt olyan gátlások alakultak ki bennem a tűzgyújtással kapcsolatban, hogy azok még asszonykoromban is megmaradtak. Állandóan napszámba kellett járnom nekem is, sokat dolgoztam módosabb parasztok szőlejében. Kapáltam és kötöztem, permetezni azt azért nem. Szüretre viszont már nem igen hívtak minket. Aratáskor inkább kötelet teregettem, a marokszedéshez kissé ügyetlen voltam. 49-ben cséplőbrigádban is dolgoztam, polyvát hordtam. Csupa por meg piszok voltam, bőrömet igen kimarta. A tanító meg a mostohám között állandó volt a tűzharc, mert mindig hiányoztam, így csak hat osztályt tudtam elvégezni. Gyerekkoromban nemhogy színházban vagy moziban nem voltam, de még mesekönyvet is alig olvastam. A háborúról csupán annyi emlékem van, hogy a németek egyik éjjel sietve átvonultak a falun, virradattal meg ott termett egy szovjet előcsapat. Nagybajúszú, vállas ka58
