Forrás, 1977 (9. évfolyam, 1-12. szám)

1977 / 4. szám - Olzsasz Szülejmenov: Ázsia (Befejező rész) - Buda Ferenc fordítása

A nyelvalkotás művészet volt, ezért a nyelvtudománynak — jóllehet valóságos történetének kezdetén tart — tudományos költészetté kell válnia ahhoz, hogy majdan költői tudomány lehessen.

Tudomány és régiség

. . .Elolvastam a kéziratot, s bűntudat ébredt bennem azok iránt, akikkel vitáztam, s a menet közben érintett témák iránt úgyszintén. Szemembe tűnt, hogy magam sem kerültem el azt, ami ellen hadakozom: az Idő megítélésének objektivitásáért síkra- szállva túlbecsültem a Pillanatot.

Űzi a gondolat a tollat, s a tegnap leírottak egy elavult helyrajzi térképhez hasonlatosak: ahol csalitost jelöltél meg, ott már zúg az erdő, s ott, ahol kipontoztad a gyanított gyalogösvényt — ma bulldózerek donognak, medret vájva a tudat betonország- útjának.

Föltenném magamnak a kérdést: mi az írás? Érzések, eszmék átadásának eszköze térben és időben. S a nyelv? Beszélt írás. S a művészet? Képírás.

Az ősi szobrok: agyagban és kőben megtestesült hieroglifák. Minden egyes művészileg megformált tárgy — utilitarizált jelkép. A tárgyak megnevezése — a hieroglifa megnevezése.

Az írást, a nyelvet, a művészetet külön-külön vizsgáljuk, s egyik részből sem vagyunk képesek megmagyarázni magunknak, mivel azok csak egészükben érthetők.

Legyen a nyelvész paleográfus és széles látókörű történész-műitész — a szót csak így közelítheti meg.

Hogy mily szorosan kapcsolódnak egybe a nyelv, az írás, a művészet genezisének problémái, az abból az egyetlen példából megítélhető, amelyet az említett okok miatt

— sajnos — csak vázlatosan ismertetek.

V. V. azt mondta, hogy a legősibb indoeurópai szónak az ist (est, es, is, iz) tekinthető

— „lenni”, „létezni”, „élni” jelentéssel: az indoeurópai nyelvek többségében megtalálható. Szófejtése egyelőre nincs, számos rokonára ráakadtak, szülei ismeretlenek. A szó oksága nincs megállapítva. Miért épp ez a hangsor hordozza épp ezt a jelentést? A szófejtésben a kérdés a fontos. A korszerű nyelvészet szintjén nem döntenünk kell, de minél korábban feltenni a kérdést. Mindazonáltal megkísérlem egybevetni az ist-et az élet óegyiptomi istennője, 1st nevével (i.e. 2. évezred).

A görögök ,,lszt"-nek nevezik (s hangok nincsenek a görögben). A perzsák Izisznek hívják. A melléből kisdedet tápláló Izisz istennő a keresztény istenanya előképévé vált. (Szerencsére ezt a párhuzamot a művészettörténészek bebizonyították, így Izisz megjelenése az európai kultúrában is megállapítottnak tekinthető.)

Egyiptomba Izisz kultusza — úgy vélem — Elő-Ázsiából érkezik, ahol az i. e. 4—3. századtól fogva imádták az élet, a föld és a termékenység istennőjét, Isthort. Többféle szerepet töltött be, ezek közül az egyik: a nap anyja.

A karján a névtelen kisdedet hordozó kígyófejű Isthor agyagszobrocskái sajátos metaforák voltak amelyekben három fogalom egyesült: az Anya (asszony a kisdeddel), a Föld (agyag), az istenség (kígyó).

Az egyiptomi szobrászok „tökéletesítik a kölcsönvett istennő képét — gyönyörűarcú nőként ábrázolják. Az egykori kígyófejűségre csupán a szent alak feje köré csavarodó uréusz-kígyók emlékeztetnek.

Az egyiptomi papok a „nap anyja" változatot fogadják el, s a kisdedet istenítik föl, aki — véleményük szerint — a felkelő égitestet jelképezi. Az érthetetlenül hangzó nevet igazságosan elosztják a két személy között; az első szótagot — 1st — az anyának, a másodikat pedig — Hor — a kisdednek adományozzák.

48