Forrás, 1977 (9. évfolyam, 1-12. szám)

1977 / 4. szám - Olzsasz Szülejmenov: Ázsia (Befejező rész) - Buda Ferenc fordítása

Egy északkaukázusi temetkezésben . a férfi csontjai gyöngyökkel voltak telehintve: bronz (62 db), üveg és antimon (263 db); a temetkezés szilárdan datálható az i. sz. 6. századra”.

Már Sumérban előfordulnak gyöngyegyüttesek. Főfeladatuk az volt, hogy a csillagokat közvetlenül a testen tartsák meg.

Az egyiptomiak tökéletesítették ezt a módszert: az apró drágaköveket rákötözték a testre.

„Elképzelni is nehéz, micsoda hihetetlen mennyiségű díszt találtak a múmián. Minden pólyaréteg alatt újabb és újabb ékszereket fedeztek föl . . . Ez az ifjú, ez a tizenhétéves fáraó a szó szoros értelmében tetőtől-talpig arannyal és drágakövekkel volt telehintve.”

Ezt a közlést elolvasva feltételeztem, hogy a többi múmia ugyanilyen gazdagságot tartalmazott. Följegyeztem egy cédulára és félretettem. És megbántam, hogy nem kockáztattam meg előhozakodni vele.

Nemrég az APN közölte: „Amerikai tudósoknak a michigani egyetemről érkezett csoportja — együttműködve az EAK tudósaival — drága kincseket tárt föl 29 egyiptomi fáraó múmiáiban, amelyeket 1898 óta őriznek a kairói múzeumban. A múmiákat röntgensugárral átvilágítva a tudósok megkísérelték, hogy kiegészítő ismereteket szerezzenek az ókori egyiptomiak fizikai fejlettségéről. A tudósok bámulatára a gyantaréteg alatt, amellyel a halott testét bebalzsamozás után borították be, a múmiák legbelsejében az átvilágításkor arany karpereceket, drágakövekkel berakott szentelt amuletteket fedeztek föl . . .

— Tutenkamon sírjának 1922-ben történt feltárása óta az egyiptomi uralkodóknak ez az első ékszeres lelete — nyilatkozott dr. James Harris, a tudományos expedíció vezetője.

Föltételezik, hogy a tudósok lelete sok új tájékoztatást nyújt az ókori egyiptomiak kultúrájáról, művészetéről és történelméről”.

,,A tudósok váratlan lelete” — mennyi keserűség van ebben a megfogalmazásban. Váratlanul fölfedezheti egy kultúra emlékeit Akram-Boba múzeumi őr vagy Ahmet-aga exkavátorkezelő, aki nem azon a helyen ás.

Mindaddig, amíg a különböző országokban kiásott, véletlenül megtalált, roppant tömegű régészeti anyagot elméletileg nem egyeztetik, az archeológia nem léphet ki a kubikosipar keretei közül, s időről-időre szenzációs újsághíreket fogunk olvasni,amelyek ezzel a fontoskodó frázissal kezdődnek: ,,a tudósok legnagyobb meglepetésére fölfedezték . ..”

Az altáji és issziki temetkezési ruházatok (kamzol) a suméri eszme fejlődésének legmagasabb szakaszát képviselik: „arany gyöngyszemek — csillagok a király — a távozó nap testén”.

Ilyen „specifikus” öltözékre először egy karakumi temetkezésben találtak rá.

„Aligha lehetett egy ilyen, lazurit gyöngyökkel kihímzett öltözék mindennapos viselet, legvalószínűbb, hogy külön a temetés alkalmára varrták ki”.

A legkésőbbi altáji kurgánokban (időszámításunk kezdetén) a temetkezési öltözet kínai „fényes” anyagból, selyemből készült.

De a korai időkben (i. e. 7—8. sz.) a selyem köntösöket megelőzték az „aranygyöngyökkel” kivarrott prémköpenyek. Mellesleg, e hamis aranyból készült hamisgyöngyök száma eléri a néhányezret.

Egy katangai kurgánban — a sírban keletkezett talajfagy következtében — jó állapotban megmaradt egy prémköpeny. A prém zöldes és vörös árnyalatúra van befestve (a halál és feltámadás sumér színei) és intarziás típusú mintával van díszítve. A köpenyt övék ékesítik, amelyekre „gombokat” varrtak „a fa- és bőralapot beborító aranylemezből”.

I e. Sz. Vidonova — részletesen tanulmányozva ezt a köpenyt — megjegyzi: ,,A köpeny elkészítése láthatóan sok kezet igényelt és a legkülönbözőbb mesterek-technikusok szakértelmét. így megközelítő számítás szerint (fa-alapon) kb. 8000 egyes gombot erősítettek föl.”

Ugyanott: „. . . az arannyal borított bőrnégyzetecskék nagyobb méretűek, mint áfából készültek; kb. 1000 van belőlük, az apróbbakból pedig több mint 2000. Mindez egyetlen személy számára készült”.

A szertartás kifinomultabbá, könnyedebbé válik. A nyers sumér hitet a súlyos öntött aranyból és tiszta vízként áttetsző kövekből készült gyöngyök százai fejezték ki; ezeket az altáji szertartásban formális gyöngyök váltják föl (jóllehet mennyiségük mérhetetlenül megnövekszik). Gyöngül a hit, el vékonyul az arany. A külső csillogás lesz a fő, az alap — hétköznapi anyag. (Nem így kerestek-e kibúvót a középkorban az ősök barbár szokása alól a kínai özvegyek, amely megkövetelte tőlük, hogy „uruk tűzhelyén” elégessék magukat, s ők maguk helyett papírból kivágott női figurákat hamvasztottak el!)

A kamzolra fölrakott altáji arany „gyakorlatiatlansága” magának az öltözéknek is a „gyakorlatiat- lanságát” hangsúlyozta. A köpenynek „hosszú, rendkívül szűk ujjai vannak, valószínűleg dekoratív célzattal; ilyenformán nehéz elképzelni, miként húzhatták föl karjukra ezeket a köpenyujjakat”.

40