Forrás, 1977 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1977 / 4. szám - Olzsasz Szülejmenov: Ázsia (Befejező rész) - Buda Ferenc fordítása
Góg és Magóg előfutárát látták. Idővel a kutya képzete megváltozik s némely törzsnél a farkas foglalja el a helyét. 0. Jakinf leírja az ujgur kánok ősatyjának származásáról szóló legenda tartalmát: a hun fejedelem három esztendőn át bezárva tartotta lányát egy toronyban, egy farkas behatolt a toronyba s a lány teherbe esett. Farkasfej volt az ótörökök zászlaján (tjuku), közlik a kínai évkönyvek. E zászlókat valószínűleg az európaiak is látták. Mindenesetre a kutyafejűekről szóló legendák eléggé kézzelfogható történelmi tényen alapulhattak. Ugyanúgy, ahogy a kentaur képét a lovon ülő ember szokatlan látványa sugallhatta a görögöknek. 1. N. Berjozin, a kiváló orosz orientalista elsőként javasolta, hogy Koncsak titulusát a török kanszik — szuka szóval kapcsolatban kell magyarázni. A Koncsak, mint embernév, népszerű volt a nyugati türk területeken. Változatai — Kaniska, Kanis — napjainkig léteznek. A kazah nyelvben — kanys. E név ősalakjai: 1. kanis — ragadozó (szószerint: „vért igyál”), 2. kan iskan — ragadozó (szószerint: „vért ivó”). Az első alak a régibb. A nyelvtörténetnek azt a korszakát tükrözi, amikor az ige töve (az imperatívusz) egyidejűleg főnévként is szerepelt. A második alak már közelebb áll a mai nyelvtani hagyományhoz. A köztörök kanszik (kanzsik, kansik) — „szuka” a kaniskanból képződik ál-etimológia eredményeként. Kanszik — szószerint: „az, ami vérben ázik, vérben ázó” — ezt a farkas- és kutyafajták nőstényére alkalmazzák. Legősibb alakja: kan-isz (kan- is) —„ragadozó” — a latin „canis” — kutya — terminusban rakódott le. Meglehet, hogy a Vezér-Kutya eszmerendszere magyarázza meg a türk—mongol „kán” (han, kaan, kagan) és a szláv kanisz (knyesz, knasz, knyaz) titulusokat is? A török nyelvekben az összetett szavak nem mindenkor színharmonizálódnak. V. ö. a kazah iz-baszar iz-bagar emberneveket. Az első tagszó magas a második mély hangrendű'.Azonban két—minőségileg eltérő— lexémának monolittá való összeolvadása ki- egyenlítéséhez vezet. A minőség alapmértéke nem feltétlenül az első hang. A kan-isból adódik a mélyhangrendű Kanes, Kanys szó (méltóságnév) s a känis („legfelső hatalom”: olykor méltóságnév). Másik példa: isz-bak — „nyomkereső kutya”. A monolit mélyhangrendű változata a szlávokhoz került: „szo-bak(a)” — kutya. A magashangrendű szi-bäk lett a kentum-forma alapja, az oguz-karluk kebäk (köbäk, köbek) lexéma előzményeként, s a k/t hangváltakozás eredményezi a kazah „töbet” szót. Az iz-bak nyelvjárási változata az izbäk (Üzbäk) méltóságnévig vezet el. így hívták az Aranyhorda kánját. A 15. században az üzbäk terminus népnévvé vált. Hajlok rá, hogy a Nogaj, Barak („erős őrkutya”), Üzbäk, Köbjäk, Kancsak kánok neveit a maguk nemében szinonimáknak tekintsem. Ugyanebbe a csoportba sorolom Kaniska (i. e. 3. sz.) és Iszpaka (i. e. 7. sz.) nevét is. Iszpaka 1. A kutya alapvető oguz-karluk elnevezésének ősalakja: köbäk (köpäk, kepek, köbek, köbök stb.) a kipcsak nyelvjárásokban élő alakban megőrződött. Van néhány változata a vadászkutyák megnevezésének: a) isz-pak (iz-bak) — „a nyomot (szagot) lásd”; b) isz-pasz (iz-basz) — ,,a nyomot (szagot) kövesd”. Valamint összetett, későbbi alakok: a) isz-pakan (iz-bakkan) — ,,a nyomot (szagot) látó”; b) isz-paszar (iz-baszar) — „a nyomon (szagon) járó”. A szlávok és az óirániak a korai struktúrátveszik át. Az indoeurópaiak a türkszó elsajátításakor a szótagszerkezet átrendezésére törekszenek, ezért az első magánhangzó gyakorta tökéletlen képzésű, s a szó végén megjelenik a prothetikus magánhangzó, ill. lekopik a végmássalhangzó. 33
